Bajmóc városa a Felső-Nyitra völgy gyöngyszeme, itt találjuk Szlovákia legrégebbi gyógyfürdőjét, valamint Közép-Európa talán legszebb és leglátogatottabb kastélyát. A várost már 1113-ban, a zobor-hegyi apátság alapítólevelében megemlítik. A később híressé vált melegvizű gyógyfürdője már ekkor ismert volt. A híresen szép várának alapjait azonban csak a tatárjárás utáni nagy várépítések idején rakták le. A gyengekezű II.Vencel király együttműködést reményében 1302-ben Csák Máténak adományozta a várat.

A legenda szerint a kiskirály már jóval az adományozás előtt elfoglalta a várat.

Csák Máté 1301-ben, az utolsó Árpád-házi királyunk, III. András halálkor, egy citrusfát ültetett a vár parkjában. A fa hatalmasra nőtt, ágai elérték a 28 méteres magasságot, s az évek során sok ünnepséget tartottak árnyékában. Csák Máté halála után a vár visszaszállt a királyra, aki várnagyokkal kezeltette. A várnagyok némi zálogösszeg befizetése ellenében szinte korlátlan urai voltak a várnak.

A XIV. század végén Bajmóc vára magánkézre került, Zsigmond egy idegenből beszármazott s a polgári rendből gyorsan felemelkedett új-nemesnek, a Firenzei Onufriusnak adományozta. Valójában a zala-megyei peliskei uradalomra kapott királyi adományt, ezt cserélte el Bajmócért, de a várra és a hozzá tartozó birtoktestre már csak fiai kapták meg az adománylevelet 1430-ban.

Az olasz Onufrius utódai, akiket magyarosan Noffryaknak is neveztek, bár nem sokáig voltak a szép vár gazdái, de ez idő alatt nagy változásokat vittek véghez. Miután négy testvér lakott benne, olyan tágasra építették, hogy ma is legterjedelmesebb lakóváraink sorába tartozik. Birtoklásuk ideje egybeesik a huszita felkelés korával, így a vár külső erődeire is nagy gondot fordítottak. Ennek eredményeként a csehek nem tudtak betörni a várba.

Az utolsó Onufrius 1485-ben fiúörökös nélkül hunyt el, a vár pedig Mátyás királyra szállt. Igazságos királyunk igen kedvelte a bajmóci kastélyt, sokat időzött itt, és nagy lakomákat rendezett az említett citrusfa alatt. A várat törvénytelen fiára, Corvin Jánosra hagyta, aki azonban Mátyás halála után gyorsan, 1493-ban elveszítette azt. A trónért folyó harcok során a Szapolyai családnak sikerült megszereznie a várat. Uralmuk mindössze 30 évig tartott, majd hűtlenség címén elveszítették Bajmócot.

I.Ferdinánd 1527-ben legmegbízhatóbb hívének, Thurzó Eleknek adományozta a kastélyt. A Thruzó család rendkívül jó gazdának bizonyult. Az épületet folyamatosan jó karban tartották, s bár főként gazdasági épületeket emeltek, az erődítéseket sem hanyagolták el. Birtoklásuk alatt a török két ízben is eredménytelenül ostromolta a várat. Az építkezések nyomán az erődítmény fokozatosan alakult át reneszánsz kastéllyá.

A Thurzó család után a Pálffyak következtek. 1637-ben Pálffy Pál nádor kapott zálogjogon királyi adományt Bajmócra. Innen kezdve a XX. századig a Pálffyak nádori ága birtokolta a várat. Pálffy Pál folytatta az átépítéseket, de a legjelentősebb változás az utolsó Pálffy, Pálffy János idején történt.

A gróf az ősi építményt teljesen kiforgatta eredeti alakjából, s egy romantikus stílusú kastéllyá formálta. Végrendeletében meghagyta, hogy a kastélyt alakítsák múzeummá és számos antik darabból álló gyűjteményét állítsák ki benne. Álma azonban nem válhatott valóra, örökösei először a gyűjtemény igen értékes darabjait tették pénzzé, majd 1939-ben a kastélyt is eladták, a gyógyfürdővel és a környező földekkel együtt Jan Batának, a Bata cipőgyár tulajdonosának. Új szerzeményét azonban nem élvezhette sokáig, mert a második világháború után a kormány elkobozta azt. Ma múzeumként működik, valamint koncerteknek és egyéb kultúrális rendezvényeknek ad helyet.

A vár két részből áll, a külső sokszögű óvárból és az ötemeletes újvárból, amelyben nem kevesebb, mint 100 szoba található. Mai formáját 1889-1910 között nyerte el, Hubert József tervei alapján romantikus stílusban, neogót és neoromán részletekkel építették át. Számos tornyával, díszes ablakaival, gyönyörű parkjával igazi mesebeli kastély, amelyet tényleg érdemes meglátogatni. A parkban még ma is ott áll a Mátyás király által olyannyira kedvelt citrusfa, de egy hűs barlang és egy kedves kis tó is felkutatásra vár. A város híres állatkertjét se hagyjuk ki! Természetesen a megfáradt utazóknak pompás felfrissülési lehetőséget nyújt a méltán híres gyógyfürdő. Egy igazán tökéletes hétvégét tölthetünk el itt.