Kezdjük mindjárt egy félreértés tisztázásával. A sziget nevében szó sincs többes számról, hisz a közvetlen szomszédságában található "Madáremberek szigetének" nevezett sziklaszirteket túlzás lenne annak nevezni. A sziget hivatalos neve egyébként Isla de Pascua (Húsvét sziget), és pedig azért, mert 1722-ben a Holland Nyugat-indiai Társaság Terra Austrálist kutató expedíciójának vezetője, Jacob Roggeveen húsvét vasárnapján fedezte fel.

A benszülöttek nyelvén azonban Rapa Nui-nak azaz Nagy Evező-nek hívják, de elterjedt a költői "A világ köldöke" (Te Pito o Te Henua) megjelölés is.

A Húsvét-sziget rejtélyeiről számtalan néprajzi, antropológiai és régészeti tanulmány látott napvilágot az elmúlt fél évszázad alatt. Ezek jó része ma már a világháló magyar és idegen nyelvű lapjain bárki számára elérhető (lásd a linkgyűjteményt a cikk végén). Ugyanakkor természet- és társadalom-földrajzi szempontból is sok érdekességet rejt magába a sziget múltja és jelene. Az alábbiakban ezeket szeretném bemutatni.

A Húsvét-sziget Chile tartománya. Koordinátái alapján (D. sz. 28°10', Ny. h. 109°30') kiderül, hogy valóban hatalmas távolságok választják el a szárazföldtől, csakúgy, mint a Csendes-óceán többi szigetétől. Területe 166 km2. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint lakosainak száma 2770, melynek egyharmada chilei tisztviselő és katona. Tíz év alatt 43,1 %-al csökkent lélekszám, a lakások száma viszont megduplázódott (1065 db). Fő vallás a római katolikus, de létezik egy kisebb mormon gyülekezet is. A hivatalos spanyol nyelven kívül, már csak kevesen beszélik a rapanui nyelvet, ami polinéz egyik nyelvjárása. Legnagyobb települése Hangaroa a nyugati parton fekszik. A házak, a középületek, de még az öltözködés is chilei stílusú, azzal a különbséggel, hogy a ruhákon a helyi flóra motívumai bukkannak fel. Szokásos eledel a languszta, tonhal, édesburgonya és a táró.

A sziget közel fekszik a Baktérítőhöz, ennek megfelelően éghajlata kellemes szubtrópusi. Az évi középhőmérséklet 21 °C. Legmelegebb a januártól márciusig terjedő időszak, ami itt nyárnak felel meg, 23-24 °C középhőmérséklettel, míg télen, vagyis július-augusztusban 18°C körüli a közepes hőmérséklet. Az óceán kiegyenlítő hatásának, a hőmérséklet ingadozása igen kicsi, eddig még sosem mértek 30°C-nál melegebbet, de 10°C-nál hűvösebbet sem. Az évi csapadék átlag megközelíti az 1200 mm-t. Éven belüli eloszlása elég egyenletes, valamelyest több eső hull a márciustól júniusig terjedő időszakban.
A sziget domborzatában nincsenek nagy anomáliák, átlagos tengerszintfeletti magasságát tekintve inkább alacsonynak nevezhető. Éppen ebben rejlik a tengerrengéseket követő özönőár (cunami) veszélye, amely pl. az 1960-ban több száz méterre behatolt a szárazföldre és hatalmas pusztítást végzett. Másrészről viszont a viszonylagosan sík felszínek nagy kiterjedése miatt a NASA a Húsvét-szigetet jelölte ki az űrsikló kényszerleszálló pályájának.

Földtani szempontból nagyon érdekes a sziget létrejötte. Az óceánfenéken észak-déli irányban egy hosszanti hasadékból magma áramlik fel, s megszilárdulva ékszerűen taszítja szét nyugatra és keletre a két oldalán elhelyezkedő víz alatti kőzetlemezt. A Húsvét sziget térségében ezt a hatalmas, láthatatlan kéreghasadékot keresztirányban egy másik törésvonal metszi, s a találkozási ponton olyan nagy mennyiségű bazaltláva tör fel, hogy csúcsa a víz fölé tornyosult.

A sziget derékszögű háromszöghöz hasonló alakját három vulkán összenövése alakította ki. A régi időkben a Rano Kau vulkán peremének délnyugati magaslata - az Orongo - kultikus szertartási hely volt. A szemközti három kis szigetet inkább riolitlávából épült sziklaszirtnek lehetne nevezni. Ide fészkelnek azok a tengeri vándormadarak, amiknek első tojásait megszerezni hatalmas dicsőséget jelentett. A monda szerint az az ifjú, aki elsőként tért vissza a tojással, egy évig megkülönböztetett tiszteletnek örvendett. Ő volt a Tangata manu, a madárember.

A hatalmas kőszobrokat (moai) bazalttufából faragták ki, fejükön lévő cilinder alakú kalapok (pukaó) pedig vörös vulkáni tufából készültek.

A sziget további érdekességei közé tartoznak a lávabarlangok, amelyek tulajdonképpen lávacsatornák. A lejtőn lassan lefelé hömpölygő lávafolyó levegővel érintkező külső része fokozatosan lehűl, megmerevedik, míg alatta áramlik tova a híg forró láva. A tüzes lávafolyam egyre mélyebbre ágyazza be magát a kőzetbe, fölötte pedig a megszilárdult boltozat alatt forró gázzal teli hosszanti üreg keletkezik. A lávafolyás elapadása után a belső lávapatak is kihűl. A gázok elillannak, és visszamarad egy hosszú kanyargós rendszerint zárt folyosó. Ez legtöbb esetben úgy válik ismertté, hogy valahol beszakad a mennyezete.

Rapa Nui Földünk egyik legszegényebb flórájú darabja. Az őshonos növényzet, amely még az eukaliptusz ültetvények telepítése és a juhtenyésztés elkezdése előtt sem volt számottevő, mára már szinte teljesen kipusztult. Az egyetlen őshonos fa, a toromiró (Sophora toromiro) a század elején kipusztult. Az állatvilág sem dicsekedhet nagy diverzitással: tengeri madarak, kis számú rovarfaj, és néhány gyík őrzi csupán a múlt emlékét. Az őshonos patkányfajt is kiszorította egy az európaiak által behurcolt alfaj.

A helybeliek főleg túrizmus adta lehetőségek kihasználásával keresik a kenyerüket. Ha bárki érdeklődését felkeltette a Húsvét-sziget megannyi látnivalója, titka és érdekessége, látogasson el egyszer ide és stílszerűen a húsvéti ünnepek alkalmával tegye tiszteletét a rapanuik földjén.