A félmillió lakosú, mediterrán éghajlatú Antalya a Török Riviéra fővárosa. Gyönyörű tengerpart, temérdek látnivaló, nyüzsgő élet és bazárok teszik felejthetetlenné a látogatást. Klímája miatt igazán szeptemberben a legkellemesebb itt nyaralni, a levegő ilyenkor már kevésbé párás, de még meleg. A törökök rendkívül vendégszeretőek, nem árt azonban észben tartani, hogy muzulmán országban járunk, ne bosszantsuk fel őket túlzottan lenge öltözettel, nyilvános alkoholfogyasztással, vagy azzal, hogy disznóhúst rendelünk az étteremben.

Ha már evésről és ivásról van szó, érdemes megkóstólni a birkából készült specialitásokat, és ne sajnáljuk a pénzt ásványvízre, sokkal jobban jár vele a szervezetünk, mint a csapvízzel.

A strandolást megunva, vagy az este közeledtével rengeteg programlehetőség adódik. Bár a helyi közlekedés egész kiszámítható, nagyobb távolságokra érdemes lehet autót bérelni. Ebben az esetben két dologra kell nagyon figyelni: a kocsit általában majdnem teljesen üres tankkal adják át, a közlekedési és vezetési kultúra pedig nemigen köthető bármely, általunk is alkalmazott szabályhoz.

Aki természeti szépségekre vágyik, induljon észak-kelet felé, erre sziklás hegyoldalakat, forrásokat, vízeséseket, majd tavakat és erdőket lehet megcsodálni. A Phaselis Nemzeti Park szintén megér egy kirándulást, a hegyekben pedig lehetőség van dzsipszafarira, illetve a Tauruson raftingolásra. A Kaleici-nek nevezett óvárosba tucatnyi ókori maradvány és rom, törökfürdő, világítótorony, kikötő, na és persze éttermek, kávézók csábítják a turistákat; ezt a részt a 130-ban emelt háromívű, faragott márvánnyal díszített Hadrianus-kapun át érdemes megközelíteni.

Antalyától keletre található Perge, a 3500 éves romok közt a mozaikkal borított régi utcákon járva tekinthető meg az ókori tornaterem, nyilvános fürdő és piactér.

Kissé megterheli a pénztárcát, de maradandó élményt nyújt a Mavi Yolculuk, vagyis a kék út; a fából készült hajó, a gulett egy hét alatt végigjárja a Földközi-tenger városkáit. Apropó, pénztárca: a török kereskedők és vendéglátók értik a dolgukat, rábeszélésben verhetetlenek, viszont elvárják, hogy a kedves vevő alkudjon, tegye hát bátran.