Tömegfóbia
A Rambla kétségtelenül a város egyik legfontosabb jelképe az utcai zenészekkel, rajzolókkal, festőkkel, mímusokkal, a madárpiaccal és a Mercat de la Boqueriával. Ám amikor a repülőtérről befelé autózva életemben először haladtam el mellette, az egészből csak a hömpölygő tömeget láttam. Korábban azt hittem, Barcelona olyan, mint egy mediterrán városka, két-három szintes épületekkel, zegzugos sikátorokkal. Ehhez képest széles sugárutakon araszoltunk az egyenletes ütemben haladó dugóban, zömök bérházak között. Mediterrán érzést csak az ablakokat takaró spaletták idéztek, így meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy Spanyolország második legjelentősebb városa nem a csendes kikapcsolódásra vágyó turisták célpontja. Inkább azoké, akik vibrálásra, nyüzsgésre, ezerféle programra éheznek, és akár napi 24 órát is rászánnak ennek az egyedülálló atmoszférájú helynek a felfedezésére. A közlekedési dugó egyébként este 10-ig is eltarthat, csend csak akkor borul a városra, amikor elindulnak az első éjszakai buszjáratok. Persze a turisták által is látogatott helyek környékén még ekkor is nagy a pezsgés, és az ember sosem lehet biztos benne, hogy amikor épp álomra hajtja a fejét, a közelben nem rendez-e utcabált a helyi lakóközösség. Ezek az utcabálok többnyire a nyári hónapokban és kora ősszel jellemzőek. Ilyenkor egy-egy utca lakói asztalokat, székeket és hangfalakat pakolnak a házak elé, mindenki bead a közösbe némi enni- és innivalót, és kezdődhet a buli. Az emberek egyébként barátságosak, de sose kövessük el azt a hibát, hogy lespanyolozzuk őket. Ők katalánok a lelkük mélyéig.
Párhuzamosok és merőlegesek
Nem tudom, létezik-e a világon még egy ilyen belvárostérkép. Az utcákat vonalzóval rajzolták, minden sarok pontosan 90 fokos szöget zár be. Ezért olyan könnyű eltévedni Barcelonában. Az első alkalommal minden utca egyformának tűnt, nem találtam haza. Sosem mondhattam, hogy "aha, ebben az irányban kell haladnom", mert az én utcámmal tökéletesen párhuzamosan futott még legalább öt ugyanolyan utca, és ha csak eggyel arrébb fordultam be, végzetesen elkeveredtem. Később rájöttem, hogy bizonyos magas tájékozódási pontokat követve - Tibidabo, a Sagrada Familia és a Rambla felett haladó drótkötélpálya - biztonsággal lehet tájékozódni. A belvárosi rész utcáinak ezt a tökéletes elrendezettségét állítólag a maga idejében azért tervezte meg egy mérnök, mert úgy képzelte, hogy minden épülethez tartozik majd belső udvar. Így minden egyes ház lakói hasonló környezetben élhettek volna, és az egyes házakon belül a közös kert miatt szoros kis közösségek alakulhattak volna ki. Az elképzelésből végül a szabályos négyzethálót formáló utcatérkép valósult meg, amit csak a Diagonal és a Meridiana sugárút szakít meg. Ezért aztán azokat a kis sikátorokat, girbegurba utcácskákat, amelyeket ékezésem előtt Barcalonába képzeltem, a Barri Gótic környékén találtam meg.
Egy falat itt, egy falat ott...
Az L4-es metróról a Jaume I megállónál leszállva bármilyen irányba indulhatunk, hogy feltérképezzük a Barri Góticot. Mindenfelé apró utcák futnak, és mindegyik tartogat meglepetéseket. Olcsóbb és kicsit drágább butikokat, régiségkereskedéseket, szuvenírboltokat, galériákat, éttermeket és tapas bárokat. A tapas bárokban egy-egy fogás mindig kis adagot - falatkát - jelent. Így az ár külön-külön nem olyan riasztó, viszont az ember egyszerre több specialitással is megismerkedhet. A számla végösszege aztán az egy-két eurós tételekből összeállítva többnyire elég borsos. Barcelonában nem olcsó turistának lenni: általában drágák a belépőjegyek, a szállodák, a panziók, és mélyen a pénztárcájába kell nyúlna annak, aki itt rendszeres étteremben szeretne ebédelni vagy vacsorázni. Madridhoz viszonyítva például állítólag kétszeresek az élelmiszerárak. De azt leszögezhetjük, hogy a pénzünkért maradandó kulináris élvezethez jutunk. A katalán vagy akár a baszk konyha egyszerűen fenomenális. Mint minden zsúfolt és életteli városban, itt is tanácsos asztalt foglalni, mert a legtöbb étterem este megtelik az utolsó asztalig.
Műhomok kontra igazi
Akármilyen erős a város sodrása, azért itt is találhatunk alkalmat a hagyományos nyaralóprogramra. Barcelonának az olimpia óta van saját tengerpartja. Itt azonban tömeggel és műhomokkal - egyes helyeken kavicsos parttal - kell számolnunk. Viszont kényelmesen elérhető metrón, és a belvárostól mindössze 3-4 megállónyit kell utaznunk: vagy a Barcelonetánál, vagy a Villa Olimpicánál kell kiszállnunk. Aki ennél autentikusabb strandokra vágyik, üljön vonatra. A vonatjáratok épp olyan jól szervezettek, mint a busz és a metró. Gavánál és Castel de celonától 30 percnyi vonatútra fekvő Sitges ezzel szemben igazi mediterrán falu, fantasztikus hangulattal, borsos árakkal és a főszezonban hatalmas tömeggel. Tarragona felé továbhaladva újabb tengerparti szakaszokat hódíthatunk meg, ám Sitgest elhagyva a turisták következő célpontja többnyire Porta Ventura, a Universal filmstúdió gigantikus élmény- és vidámparkja. Ha találkozni szeretnénk Woddy Woodpeckerrel, a kengyelfutó gyalogkakukkal és társaikkal, a legtakarékosabb megoldás olyan vonatjegyet váltani, amelynek az árában benne foglaltatik a belépőjegy is. A pénztárnál pedig tanácsos előre jegyet venni a legnépszerűbb attrakciókra, mert így nemcsak spórolhatunk, de megúszhatjuk az állandó sorban állást is. Ugyanitt épült egy aquapark is, de hogy oda bejussunk, újabb jegyet kell vásárolnunk.
Szemtől szemben hópihével
Aki beéri szerényebb méretű vidámparkkal is, az válassza a városban, a Tibidabo hegy tetején található létesítményt, melyet még a hajdani világkiállításra építettek. Ennek megfelelően itt kifejezetten antik látványosságokkal, játékokkal és körhintákkal is találkozhatunk. Amikor a legnagyobb a forróság, akkor pedig tökéletes menekülő program a gyönyörű árnyas állatkert a Barcelonetánál. Legfőbb látványosság Floquet De Neu (Hópihe), a hatalmas albínó gorilla, aki már igen koros. Nem tudni hát, meddig csodálhatjuk még őt, aki igazi ritkaságnak számít. Mondhatni az egyetlen fogva tartott példány. Ritkán néz farkasszemet az őrülten vakuzó turistákkal, de a pillantásában - mely kifejezetten emberi - ott ül egy hosszú, üvegketrecben töltött élet minden tapasztalata.
Barcelonában sajnos minden ott töltött idő kevés ahhoz, hogy végigjárjuk az igazán fontos helyszíneket. Ám akármilyen rövid pihenőre érkezik is valaki, eszébe ne jusson kihagyni a zenés szökőkútjátékot a Placa d'Espanyán csütörtök, péntek vagy szombat este. A hatalmas szökőkút felé olyan kiállító- és rendezvénytermek sora vezet, melyek önmagukban teljes napra biztosítnak programot.
Hegymászás mozgólépcsőn
A szökőkút egyébként a Montjuic hegy lábánál fekszik. Bár a város nem túl sok zöld területet mondhat magáénak, a Montjuic parkjai mindenért kárpótolnak. "Szintenként" különböző kerteket találhatunk, melyek között akár mozgólépcsőkön is közlekedhetünk. Felfelé haladva pedig a Görög Színház mellett a legfontosabb látványosság a Poble Espanyol. Ez szintén a világkiállításra készült el, és első ránézésre csak szépen csomagolt turistacsalogató mézesmadzag. Ám a "díszletházakban" működő egyedi kézművesboltok és éttermek életet csempésznek a funkciótlan falak közé. Egy itt elköltött vacsora felejthetetlen élmény. Fontos, hogy előre foglaljunk asztalt, mert így a bejáratnál nem kell kifizetnünk a 22 eurós belépőt. A hegy csúcsán az olimpia idején épült sportuszodákat ma már a nagyközönség látogathatja. Strandolásra ugyan nem, de egy kiadós úszásra tökéletesen alkalmasak. A Montjuictól búcsút véve pedig távozhatunk busszal, de nagyobb élményt jelent a kötélpályán haladó Funicular, mely egyenesen a Ramblára visz. A Funiculart azonban nem szabad összekeverni a szintén kötélpályán haladó Teleferickel, mert az a Montjuic erődítmény felé közlekedik, ahol a Hadtörténeti Múzeumot találjuk.
A trend nyomában
Barcelonában a divat szerelmesei lépten-nyomon kísértésbe eshetnek. Ha valaki nem tud időt szánni a keresgélésre, akkor sétáljon végig a Passeig de Gracián, ahol feltétlenül térjen be a Boulevard Rosába. A Passeig de Gracia a Placa de Catalunyába torkollik, itt kedvükre elveszthetünk a hétemeletes El Corte Inglés áruházban. Ennek az üzletláncnak a tagjai este 10-ig nyitva - szombaton is, amikor délután a város kereskedelmi szempontból már halott. A gigaáruházak zsugorított testvérei egyébként az OpenCor névre hallgató éjjel-nappali boltok. A Placa de Catalunyáról irány a szomszédos Porte del angel, ahol többek között minőségi cipőboltok sorát találjuk és egy újabb Corte Inglést, valamint belőle ágazik szét megannyi ki sutca, melyek átvezetnek a Ramblára és a Barri Góticba. Barcelonára nem jellemzőek a nagy bevásárlóközpontok, de aki mégis ilyet keres, az látogasson el a L'ILLA-ba. Nem árt tudni, hogy a nyári, illetve a téli leárazások (rebajas) idején nemcsak a ruhákat és a cipőket, de szó szerint mindent leértékelnek, még a bútorokat is. A várostól nem messze, Girona irányában található egy outlet store, ahol különféle világmárkák termékeiből válogathatunk, ám ide csak autóval lehet eljutni, és rizikós, hogy éppen milyen választékkal találkozhatunk. Aki gyermekjátékokat szeretne vásárolni, az feltétlenül térjen be az Imaginarium hálózat valamelyik boltjába - és függetlenül a korától, számítson rá, hogy ott ragad játszani.
Tomsits Tímea
 |
Zorró él, és a barcelonai katedrális előtt áll modellt a turisták fotóihoz. Pár centért szívesen a levegőbe rajzolja kardjával híres "Z" betűjét, vagy egy fénykép erejéig nyájasan átkarolja a jelentkező külföldieket. A jelenethez a közelben játszó ragtime banda adja a zenei aláfestést. Énekesük, aki egyben bendzsón is játszik, a bendzsót és az éneklést leszámítva megtévesztésig hasonlít egy szelíd krisna hívőre. Eredeti angolsággal beszélő nagymamája pedig tánclépésben haladva kalapozik a tömegben. A látvány igen bizarrul festene a világ sok táján, de nem itt, Barcelona központjában, a Rambla tőszomszédságában.