Diósd község Budapest és Érd között található. A 7-es út szeli ketté, s az MO autóút is érinti. A település „magját” patkó alakban magaslatok veszik körül, amelyekről nagyszerű kilátás nyílik a környékre.

A kedvező földrajzi tényezők hatására már az őskorban megtelepedett e tájon az ember. Az ókorban, középkorban is folyamatosan lakott terület volt. Elnevezése a birtokló Diódy-nemzetségre utal. Kiterjedése megfelelt a középkori magyar falu nagyságának. A Szent Gellért legenda, s azt átvevő krónikák már Szt. István idejében templomos helyként említik.

Ugyancsak e legendák utalnak arra, hogy Szent Gellért püspök –vértanú halála előtt- e településen misézett utoljára. (Emlékét a község vezetése és a lakosság híven őrzi). Az 1300-as években kőkastély u.n. Kutyavár is épült, amelynek romjai ma Érdhez tartoznak. A török hódoltság alatt a település elnéptelenedett. Lakói elmenekültek, vagy elpusztultak. A hódoltság után újjáéledt a falu. Diósd új népességét néhány szerb (rác) család jelentette. Az emberveszteség, a munkaerőhiány pótlására Bajorországból német családok érkeztek, akik szőlőműveléssel illetve kőbányászattal foglalkoztak.

A XIX.sz. második felében és a XX.sz. első két évtizedében a mezőgazdaság, a szőlő, a bor játszotta a főszerepet. Majd a szőlőtulajdonosok fokozatosan áttértek az őszibarack termesztésére. A diósdi őszibarack rövidesen országos, sőt külföldi hírnévre tett szert. 1915-től megkezdődött az iparosodás. Egyre több falubeli vállalt a környék gyáraiban munkát. A lakosság nagy része „ingázó” lett. A zárt, római katolikus német településen meg-indult az elmagyarosodás.

A két világháború, valamint a németek kitelepítése, illetve a felvidéki és erdélyi magyarok betelepítése felbolygatta a lakosságot. Az eltelt évtizedek alatt azonban konszolidálódott a helyzet. A rendszerváltozással civil szervezetek, németországi, erdélyi, lengyelországi kapcsolatok jöttek létre. A közel 8700 lélekszámú Diósd napjainkra Budapest-környék kedvelt agglomerizációjává vált, amelynek látnivalóit érdemes egy kirándulás keretében megtekinteni.

Diósdi Kőbánya-Geológiai park az egykori kőbánya és erdő Diósd közigazgatási területének része. A Budai-hegység déli peremét képező érd-Tétény fennsík egy 150km2-es területének közepén fekszik 230-150m tengerszint feletti magasságban. Ez az értékes terület a főváros központjától 15km-re a budai oldalt szegélyező “zöld gyűrű” része. Az itt található kőzetek,a bennük megbúvó kövületek a régmúlt idők megbízható tanúi. A folyóvízi kavics és homok felhalmozódása szárazföld jelenlétére utal,a sósvízi állatok maradványai tenger egykori létezését bizonyítják. Ezek anyaga 12-15 millió éve rakódott le. A legidősebb kőzetek a legrégebben élt állatok kövületeit, lenyomatait őrizték meg. A kőzetek életkora szempontjából térségünk viszonylag fiatal.

A földtani korbeosztás szerint döntő tömege az új harmad és negyedidőszakból származik. A vidék leglátványosabb formáit a mészkövek alkotják, amelyeket a bennük található ősmaradványok alapján két típusba oszthatjuk: lajta mészkő és szarmata mészkő. A vidék legkevésbé ismert kőzete a bentonit,amely sokoldalúan hasznosítható Diósd határában található kvarchomokkal együtt. Ezen a területen XVIII. században kezdődött meg az iparszerű kőbányászat. A diósdi és a közvetlen környékbeli kitermelésből épült fel többek között a parlament, sok budapesti középület, de ezt a követ használták a budai vár helyreállításánál is. Annak idején kb. 25000m3 követ termeltek itt ki. Nemcsak felszíni, hanem tárnaszerű bányászat is folyt Diósdon. A tárnák ma gombapinceként szolgálnak. Az egri Geotheam Kft közel két éves munkájának köszönhetően ma az egykori életveszélyes, szeméttel fertőzött terület már biztonságos, a természet szerelmesei számára különleges és szép parkká változott. A diósdiak kedvelt pihenő és szórakozó helye.