II. Frigyes Ágost (1670-1733) szász választófejedelem és 1697-től lengyel király is, olyan gazdagon volt megáldva testi képességekkel, hogy hódolói az Erős melléknévvel ruházták fel. Állítólag 350-nél több gyermeket nemzett, és patkókat hajlított össze puszta kézzel. Az uralkodónak még más, nem kevésbé kiváló adottságai is voltak: elhatározta, hogy Észak Velencéjévé varázsolja Elba-parti rezidenciáját. Túl akart tenni a berlini udvaron - ami sikerült is neki -, Versailles fényét-pompáját kívánta szász földre hozni.

És mivel fia, III. Frigyes Ágost (1696-1763) éppúgy lelkesedett a szépművészetekért, létrejött a drezdai csoda, s a város valóban méltónak bizonyult az Észak Velencéje elnevezésre.

Johann Gottfried Herder német filozófus lelkendezve "elbai Firenzének" nevezte, és századokon át Németország legszebb városa volt, mígnem 1945. február 13-án romba döntötte az angol és amerikai bombázók légitámadása.

Drezda újjáépül

Több évtizedes építőmunka eredményeképpen már újra régi fényében ragyog a város számos műemléke: a Zwinger, a Hofkirche (Udvari templom), a Kreuzkirche (Kereszt-templom), a Rathaus (Városháza), sőt még a lerombolt Frauenkirchét is felépítik, a béke és az újrakezdés jelképeként. "Történelem, művészet és természet lebeg a város és a völgy fölött, mint egy tulajdon harmóniájától elbűvölt akkord", írta Drezda szülötte, Erich Kästner, és hozzáfűzte: "Csodálatos város, nem pedig drezdaiak által lakott múzeum".

Nem, Drezda már csak azért sem múzeum, mert művészet és városi élet itt teljes összhangban létezik egymás mellett. A híres Brühlische Terrassén, mely a város 16. században épült erődítményének maradványa, éppúgy sétál a közönség, mint a mellette levő kellemes parkban, és a kastély, a Hofkirche és az Augustusbrücke szinte csak kulisszáknak tűnnek a lomhán hömpölygő folyó mellett.

Nagyutazas.hu