Itt keresztezik egymást a skót és az angol történelem útjai. Hegyek és tenger, meredek szirtek és egy olyan égbolt, melynek drámaiságát a képzelet sem tudja túlszárnyalni. Robert Louis Stevenson, Edinburgh híres szülötte így vallott szülővárosáról: "Érthetetlen, hogy ez a meghökkentő látvány nem színpadi díszlet, hanem egy mindennapi életét élő város képe." Edinburgh - a Világörökség része és nevezetes fesztiválváros - valóban mesterien érvényesíti adottságait, és nem csak a költőket lepi meg "színpadi díszlet megjelenésével".

A sötét bazaltsziklára épült büszke várat, és legrégibb részét, az 1090-ben épült Szent Margit-kápolnát titkok lengik körül. A Palace Yardnak (Palota-udvar) nevezett térről nyílik a kincseskamra, ahol a skót koronaékszereket őrzik. A királyi koronát Skóciában bányászott aranyból készítették, és régebbi, mint az angol királyé. A kincstár szomszédságában vannak a királyi lakosztályok, bennük az a kis szoba, ahol a tragikus sorsú Stuart Mária megszülte fiát, aki VI. Jakab néven Skócia, és I. Erzsébet halála után I. Jakab néven Anglia és Skócia uralkodója lett.

A vár eredete az idők homályába vész. Történetét az első írásos emlékek alapján az 5. századig követhetjük vissza: akkor foglalták el a piktek a már ott álló erődítményt, mely a 10. században a skótok kezére került. A megerősített vár a 11. századtól királyi székhely volt, egészen 1603-ig, amikor Jakab Londonba költözött. Edinburgh 1437-ben lett Skócia fővárosa, jelentősége azonban már a 17. század elejétől fokozatosan csökkent. 1650-ben Oliver Cromwell elfoglalta a várat. A katolikus és a protestáns egyház között dúló áldatlan viszály Edinburghra is rányomta bélyegét. 1707-ben Skócia végleg az angol királyság fennhatósága alá került.