Egy város, amiről mindenkinek más jut eszébe - az Frankfurt. Kinek a pénzügyi központ, Európa bankéletének centruma, avagy az irodalmi-szellemi élet hagyománya, kezdve Gutenberggel, Goethével, egészen a mai zene és hangszer, illetve a könyvvásárig. Lehet, hogy Frankfurt neve hamarosan további asszociációkat is kelt: a városi magisztrátus úgy döntött, hogy a környező Rajna-Majna-térséggel egyetemben megpályázza a 2012-es nyári olimpia rendezési jogát.

Ez persze még csak a szándék, hiszen a megvalósíthatósági tanulmányhoz is nemrég láttak csak neki, de a városatyák annyira vágynak ennek a legkésőbbi 2003-ban népszavazásra bocsátandó ötletnek a megvalósítására, hogy nem zárják ki: ha 2012-ben nem sikerül, 2016-ra ismét ringbe szállnak.

Pár évig a frankfurti látogatónak még nem okoz kínt a választás, induljon-e hipermodernné varázsolt sportlétesítményeket megtekinteni. Egyelőre csak azt kell eldöntenie, megnézi-e a skyline olyan együttesét, amely Frankfurtnak a "legamerikaibb európai" város nevet kölcsönzi, s amely sejteti: biztos vagyon alapján áll ez a mintegy 80 egymással is versengve ég felé kúszó csupa üveg, csupa beton palota. Amelyből mellesleg az ötvenes években még semmi sem volt, akkortájt a Kaiserdom volt a legmagasabb épület 96 méteres tornyával. Ma a Commerzbank tartja a rekordot - 300 méterrel -, de ki tudja meddig, hiszen már tervezik a 356 méteres következőt, amely - kissé megkésve - a millenniumi torony nevet kapja majd.

Mindez persze jól látható távolról is, a séta kellemesebbnek ígérkezik azon a részen, ahol a nagy háborús pusztítás után is igyekeztek helyreállítani a régi falusias hangulatot, ahol favázas házak mutatják, milyen volt egykor az élet. Amilyenben például Goethe 1749. augusztus 28-án meglátta a napvilágot. A város őrzi nagy költőfiának emlékét, viseli nevét utca, tér, egyetem - s ezen az sem változtat, hogy élete nagy részét Weimarban töltötte, s Frankfurtról nem csak jókat írt. De hát sok műve - köztük az Ifjú Werther szenvedései – mégiscsak itt jött létre, mások Frankfurtban megélt élményeket örökítettek meg, s ez a város volt a helyszíne nem egy magánéleti bonyodalomnak is - az édes-keserű szerelemnek Marianne von Willemerrel. A tökéletesen helyreállított Goethe-ház tömegeket vonz. De nem feltétlenül szükséges a múzeum ahhoz, hogy az utcákon sétáló igazat adjon a költőóriásnak, aki úgy vélte: nincs még egy hely, amely annyira illik polgári gondolkodásához, költőiségéhez, s amely ráadásul olyan kellemes, mint Frankfurt.

Az óvárosi séta persze sokkal távolabbi történelmet is idéz. Hiszen a Majna két partján, az európai kereskedelmi útvonalak találkozópontján ezt a várost jegyezték már a korai középkorban. 1500-ra itt már birodalmi város állt, s fejlődött rohamosan. A német királyok és német-római császárok koronázóvárosaként bőségesen hagyott a kései utókorra emlékeket, s nem is kell túl nagy lelemény ezekben felfedezni a mai gazdaság, s a szellemi sokszínűség kiindulópontját.

Hogy emlék - mégpedig írásos - maradt elegendő, az nem utolsósorban Johannes Gutenbergnek köszönhető: ő 1454-ben települt át ide, s munkássága nyomán hamarosan elszaporodtak a nyomdák. Sőt, a könyvvásár divatja is neki tulajdonítható - bár Frankfurt V. Frigyes városrendezési privilégiuma folytán már 1240-től nemzetközi vásárvárosnak számított.

A frankfurtiak megadják az emlékezés tiszteletét Luthernek is, aki 1521-ben járt itt először, s szerzett híveket eszméinek. Az ezzel megkezdődött vallási konfliktusok persze nem a szebb fejezetek közé tartoznak, s a béke nem is Frankfurt, hanem Augsburg nevéhez fűződik, ám tény: Frankfurt már a XVII. század elején sokvallású város volt. Igaz, eltartott még vagy 200 évig, amíg a lutheránusok hivatalosan elnyerték az egyenjogúságot a katolikusokkal és reformátusokkal.

A mai pénzügyi központ jelleg gyökerei is a XVII. századra nyúlnak vissza: az első pénzintézeteket olyan, máig ismert dinasztiák alapították, mint a Rotschild, a Bethmann, a Speyer család. Poroszok és franciák, Habsburgok és Napóleon csapatai alakítgatták ezután a történelmet errefelé. És a fasizmus, amely a Höchst városrészben már a múlt század harmincas éveiben világcéggé fejlődött I.G. Farbent használta alantas céljaira, nehezen lemosható barnával beszínezve a konszernt. Németország legszebb gótikus belvárosa a háborúban porig égett, ám ezt a mai látogató csak olvasmányából tudja. Sőt, lassan az újjáépítés is történelmi távlatba kerül, hiszen rekordsebességgel, már a negyvenes évek végére jól haladt itt a helyreállítás. Aki manapság a városháza - a Haus zum Römer földszintjén sétál, az 1405-ből származó gótikus Römerhalle, az ugyanilyen korú Kaisertreppe láttán igazán könnyen képzeli magát az eredeti korba. Mellesleg nyomokban azért az eredeti is megmaradt: a még korábbi épületek - a Salzhaus, az Arany Hattyúhoz címzett ház a reneszánsz Justitia-kút, vagy a klasszicista Pál-templom számos átmentett részt is tartalmaz, amit gondosan és ügyesen építettek be a helyreállításkor.

A gótikus városközpontot jól egészíti ki a romantikus Majna-part - amely sok film helyszínéül is szolgál. Apropó, film: Frankfurtban van a legnagyobb német filmarchívum és -múzeum, - a közelmúltból éppenséggel ott is kap ízelítőt a látogató.

Nem lenne persze bölcs dolog elszaladni a hangulatos kocsmák mellett: a frissen csapolt sör élménye ugyancsak hozzátartozik ehhez a sokszínű városhoz.

malév