Gönyű község a Duna mellet Győr-Moson-Sopron megye keleti szélén, a Mosoni-Duna torkolatától a Bakonyérig terül el a győri kistérségben, Győrtől 18 km-re, a Duna jobb partján található és régi hajós múltra tekint vissza.

Sok kedvező adottsággal rendelkező község, északon a Duna, délen egy 3200 ha-os erdő (a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet része), keleten a Cuha-Bakonyér határolja. Lakossága 3100 fő körül ingadozik. A község az 1.sz. főközlekedési út szeli ketté.

Településünk a rómaiak idején is lakott volt. Helyén először az „Ad statuas” nevű római katonai állomás volt. A község területén vezetett át az a fontos út is, mely Győrt, az akkori Arrabonát Brigétiommal (Ószőnyeggel) kötötte össze. Ez az út képezi alapját az immár műemlék értékű macskaköves útnak (Kossuth Lajos út), mely a régi főút volt Budapest és Győr között, és nem véletlenül építette ennek az útnak Mária Terézia azt a postakocsi állomást, mely Európában már szinte egyedülálló, műemlék, de állapota kétségbeejtő sajnos.

Első királyaink alatt város és várszerű erőséggel bírt. Lakói a győri várszolgák és udvarnokok voltak. Az 1400-as években a Héderváry család tulajdonaként, várral rendelkező mezővárosként emlegetik. Gönyű virágzását a XVI. Század eseményei tönkretették. Előbb német, majd a török hadak dúlták fel. Győr ostrománál teljesen elpusztult 1621-ig lakatlan, ekkor gróf Eszterházy nádor birtokába került, aki jobbágyokat telepített erre a területre. Az 1780-as években a falu ismét fellendülőben volt, köszönhette földrajzi adottságainak és ezek szerencsés kihasználásának. A Duna egységes medrű lesz és kitűnő átkelési lehetőség nyílik.

A folyó, mint vízi út is jelentős, ekkor már hajóvontató állomás működött itt, és a felrobbantott osztrák hajó, mely lőport szállított, a parthoz közeleső házakat romba döntötte és a távolabbiakat is erősen megrongálta. Az 1850-es években a falu ismét fejlődésnek indult, mivel a Dunán megjelentek a gőzhajók és egy új foglalkozásra nyílt lehetőség, a hajózásra.

Gönyű ennek következtében gőzhajó kikötővé és Győr elő kikötőjévé vált. A Duna hajózhatósága, a kikötő létesítése, a Postakocsi fogadó felépítése és az egyre növekvő vízi forgalom fellendítette a falut. Gönyű legnagyobb fejlődését az 1920-as években érte el. Kereső lakosainak több mint fele hajós volt. Naponta több mint 12 hajó és 30 uszály fordult meg a kikötőben. Élelmet, szenet vettel fel. Itt történt a vámvizsgálat, és itt szálltak be a hajókra a kalauzok, akik Bécsig, vagy tovább vezették a hajókat.

Községünkben nagyon sokan éltek a hajózásból. Ez a mesterség egyes családokban apáról fiúra szállt és hajós családok alakultak ki, akiknek, bár Magyarországon hanyatlik ez az iparág, leszármazottaik közül még sokan dolgoznak hajókon. A község határában lévő és folyamatosan bővülő nemzetközi kikötő új lendületet adhat ismét a község vízi életének.