Hajóútra, pontosabban hajózással kombinált üdülésre indultunk Görögországba. Már a reptéri ismerkedés során kiderült, hogy mindenkinek ez lesz az első, több napos tengeri útja, így érthető várakozással, és némi izgalommal vártuk a behajózást. A hajóról már előzetesen megkaptunk néhány adatot. Tudtuk, hogy Louis Perla a neve, 163 m hosszú, 23 m széles, vízkiszorítása 16.710 tonna. 1000 utast visz magával, akiknek kiszolgálásáról több, mint négyszáz fős személyzet gondoskodik. A hét fedélzetet liftek kötik össze, van rajra medence, diszkó, színházterem, kártya- és könyvtárszoba, kaszinó, fittness terem, szépségszalon, piano bár, orvosi szoba, fotó, gyermek játszószoba, rádiószoba, étterem, recepció, üzletek, TV szoba, sportterem.
Úszó szálloda
Szóval tudtuk, hogy méretes jármű lesz négy napig az otthonunk, de amikor másnap reggel Athén kikötőjében, Pireuszban megláttuk a Perlát, megdöbbentő volt a nagysága! És megdöbbentő volt a rengeteg ember is, akik mind a hajóra akartak feljutni. Németek, oroszok, indiaiak, japánok, angolok, hollandok, és ki tudja, hányféle náció tagjai várták a becsekkolást. Idegenvezetőnk, Judit, már a sokadik csoportot viszi hajózni, rutinosan terelget bennünket. Átmegyünk a repülőtereken megszokott fémdetektoros kapun, csomagjainkat átvilágítják, majd útlevelünk helyett kapunk egy plasztikkártyát. Amíg a hajón vagyunk, ezzel igazoljuk magunkat, ezzel vásárolhatunk, játszhatunk, a kikötőkben ezzel megyünk ki, és jövünk vissza.
A kártyán a kabinszám is rajta van, már csak meg kell találni. A személyzet szerencsére roppant segítőkész, ez egyébként az egész hajóútra jellemző. A kabin nem egy táncterem, az egész nem több, mint tíz-tizenkét négyzetmétert. Ebben van két ágy, egy szekrény, egy kis asztal tükörrel, és egy "fürdőszoba". Az idézőjel itt különösen indokolt, mert a mosdókagylót, a vécét és a zuhanyozót egy négyzetméteren oldották meg. A luxust - és a "hajófílinget" - egy rézkeretes, kerek ablak növeli.
Be- és kipakolás után megbeszélésre vár bennünket Judit. Elmondja, hogy vegyük komolyan az indulási időpontokat, mert a hajó nem vár senkire. Ezért mindig legyen nálunk bankkártya és fényképezőgép. A fényképezőgép arra kell, hogy meg tudjuk örökíteni a kikötőből kifutó hajót, a kártyával pedig fizethetjük az utolérés költségeit. Megtudjuk azt is, hogy a reggeli-ebéd-vacsora szentháromság mellett van tízórai és uzsonna is, sőt akik éjfélkor még ébren vannak, azok akkor is kapnak némi harapnivalót.
Megbeszéljük a fakultatív kirándulásokat is. Ezek fejenként 40-60 euróba kerülnek, és többségükre nem éri meg befizetni, mert ugyanazt egyénileg, vagy kiscsoportosan ingyen is meg lehet csinálni. Kivétel csak Ephesos, ahová busszal kell menni, és ezt az ókor csodát nem szabad kihagyni. Száz euróért lehet "all inclusive" ellátást venni, ami a hajón korlátlan italfogyasztást tesz lehetővé. (Némi megkötéssel, mert nem érvényes minden italra, és egyszerre csak egyet adnak, azaz nem keverhetünk vodkás narancslét magunknak, mert amíg van a vodkából, addig nem kapunk narancslét.) Végül megbeszéljük a borravalót, amelyet a hajóstársaság utasonként 20 euróban állapított meg, és arra, aki az induláskor nem tiltakozik ellene, előzékenyen rá is terhel.
Mire végzünk a megbeszéléssel, kezdődik az ebéd. Sült- és főtt húsok, zöldségek, tészták, gyümölcsök várják az utasokat, mindenki annyit eszik, amennyit akar, vagy amennyit bír. A vízen kívül minden italért fizetni kell, az árszínvonal a jó középkategóriás éttermeknek felel meg, egy üveg bor például harminc euró.
Nagyutazas |
Sokan mondják, hogy Görögország megismeréséhez kevés egy élet, és valószínűleg igazuk van. A rengeteg kisebb-nagyobb sziget mind egy külön világ, és akkor még nem szóltunk a szárazföld szinte megszámlálhatatlan nevezetességéről. Mi egy hajóút során néhány szigetet látogattunk meg, és megnéztünk pár fontos történelmi emléket a szárazföldön - ennyire tellett a pár napból. Kalandvágyó magyarok kis csoportja gyülekezett egy csütörtök délután a Ferihegyi repülőtéren.