De ettől függetlenül Isztambul önmagában is egy csodálatos város, mind fekvése, mind építészete, mind pedig hangulata révén. Ráadásul tudtunk szerint ez az egyetlen város, amely egyszerre fekszik Európában és Ázsiában, és egyáltalán, egyszerre két kontinensen.
Isztambul ugyanis nem csupán a gyönyörű Márvány-tenger partján fekszik, de egy tengerszoros - vagyis a Boszporusz és egy nagyon hosszúra nyúlt tengeröböl, az Aranyszarv is hozzájárul ahhoz, hogy bátran páratlanak nevezzük a látványt, amely a város bármely magasabb pontjáról elénk tárul.
A fenti földrajzi lecke pedig azt is elárulja, hogy a régi Konstantinápoly alapvetően három részre tagolható, vagyis az ázsiai területen található Üsküdárra, az Aranyszarvtól északra eső Beyoglura és a régi városrészre, vagyis Eminönűre, illetve a szűkebb értelemben vett Sultanahmetre. A régi természetesen itt meglehetősen relatív, hiszen bár Isztambul több negyede is egy modern nagyváros arcát mutatja, azt azért sosem lehet elfelejteni, hogy mégiscsak több letűnt birodalom központjában, egy jó 2600 éves, 9 és fél milliós metropoliszban járunk. Nem is csoda, hogy mi is csak nagy vonalakban tudjuk felvázolni, hogy itt mit érdemes megnézni, és mit lehet csinálni.
Az ember természetesen Sultanahmetben kezdi, mert itt kis területre koncentrálva megtalálható az összes híres épület, amit érdemes és fontos megnézni, mint például a Topkapi szeráj, a Hagia Sofia, a két mecset és még sorolhatnánk. Csak erre a három csodára nyugodtan rászánhatunk egy egész napot, és akkor még nem is beszéltünk a híres és hátborzongató bizánci víztárolóról, a régészeti múzeumról és a Hippodromról. Szezonban persze mindenütt nagy a tömeg és érdemes korán nekivágni, a nemzetközi diákigazolvány pedig kivételesen tényleg igen komoly kedvezményeket biztosít, mindenképpen érdemes kiváltani. Nem árt odafigyelni, hogy például a Topkapi szeráj hatalmas komplexumában az igazán érdekes helyekre, mint a kincstár vagy a hárem sajnos külön jegyet kell váltani még a bejáratnál, de megéri! Elképesztő mennyiségű kincs van itt felhalmozva, akár ékszerekben, akár a külön bemutatott szőnyeggyűjteményben, a fegyvertárban, de még a kínai porcelánokat vagy a világ minden tájáról összehordott ruhák között is.
A Hagia Sofia - vagy törökösen Ayasofia - külön történet, hiszen 537-ben eredetileg keresztény templomnak építette Justinianus császár, de Konstantinápoly 1453-es eleste után hatalmas mecsetté alakították át - és egyszerűen gyönyörű. Érdemes idegenvezetőt fogadni, de ha sajnáljuk rá a pénzt, akkor nyugodtan csapódjunk egy nagyobb csoporthoz, akiknek már van egy vezetőjük. De aki igazi mecsetre vágyik, az látogasson el a Kék Mecsetre, amely a falait díszítő csodálatos kék izmiti csempékről kapta a nevét, és építtetője, I. Ahmed szultán szándéka szerint Mekka méltó vetélytársa. Bár mise közben nem látogatható, ha betartjuk a minden vallás templomára vonatkozó illemszabályokat, vagyis nem veszünk fel ujjatlan ruhát, rövidnadrágot vagy rövid szoknyát, ráadásul a cipőnket is levesszük, akkor a magányosan imádkozó, vagy csupán beszélgető hívők között üldögélve egészen különös élményben részesülünk - igazi betekintést nyerünk egy másik kultúra mindennapjaiba. Hasonló betekintést nyújt a török életbe a világhírű bazár, a Kapali Carsi is, csak kevésbé spirituális szinten. Ráadásul itt a kevésbé igényes turisták hemzsegnek, mert igaz, hogy a hamis Lacoste pólók kora már lejárt, de van még bőven gagyi, amit rá lehet sózni a messziről jött emberekre. Őszintén szólva, bár a bazár több száz éves épülete valóban szép és a hátsó kis utcákban található drága régiségboltokban szép dolgokat is lehet kapni, a többi olyan, mint az itthoni kínai piacok kínálata, csak többet lehet alkudozni. Vásárolni különben is elsősorban olyan finom török élelmiszereket érdemes, mint az édes halva, a fekete olajbogyó vagy a juhsajt és a helyi fűszerek, amelyekből aztán otthon is főzhetünk valami törököset.
Bár az ázsiai részen nagyon sok látnivaló nem akad, mégis érdemes nézni, ha másért nem, hát hogy elmondhassuk, hogy voltunk Ázsiában és hogy egy kicsit kompozzunk. A nagy behemót kompjáratok és a gyors kisebb hajók a város életének mindennapi életét képezik és nagyon kellemes és olcsó velük közlekedni. Aki viszont hagyományos módon akar átkelni az Aranyszarvon Beyogluba, az a Galata hídon menjen. Sietve tesszük hozzá, hogy maga a híd baromi ronda - hála egy komoly felújításnak -, mégis érdemes erre menni, mert nagy itt az élet. A régi városrész felöli hídfőnél egy nagy állatpiac található, az öböl partján a 17 kompállomás mellett számos büfé és a vízen ringatózó büféhajó körül tömörülnek a népek, számos utcai farmer-, parfüm- és óraárus mellett - aki közül senki sem árul eredetit -, míg a híd egész hosszában horgászok sorakoznak és furcsa módon rendre fognak is valamit - ami persze csak ritkán nagyobb egy ceruzaelemnél. Átérve a túlpartra aztán érdemes a pici kis alagúton, a Tünelen felmenni a felső városrészbe, ahol megnézhetjük a genovaiak által épített Galata tornyot. Aztán lehet korzózni a sétálóutcán egészen a modern Tasim térig, miközben jókat kajálhatunk, például a szokásos, de az itthoninál sokkal finomabb kebabot, vagy a remek sült tejbegrízt - de vásárolni kicsit drága errefelé.
A legjobb dolog, amit Isztambulban csinálni lehet, az persze az evés. A török gyorsbüfék révén nagyjából ismerős lehet a kínálat, csakhogy itt mindenből többféle van, minden jobb ízű és nagyobb adagokat adnak, jóval olcsóbban. Ráadásul, hála a Márvány-tengernek, bőven akad különlegesen finom halétel is, ami pedig az édességeket illeti: gyengébb idegzetűek be ne tegyék a lábukat egy török édességboltba! A több száz féle cukor, csoki, bonbon és cukrozott akármi ugyan a fogorvosok rémálma, de látványnak és ízre valóban elképesztő. Kedvencünk mindenképpen a halva, akármilyen ízesítésben, kivéve a vaníliását! Aki pedig bulizni akar, az mindenképpen Beyogluba menjen., hogy Sultanahmet rendkívül hangulatos és a turistaszezonban a legtöbb youth hostel megnyitja a saját bárját, ahol más turistákkal lehet haverkodni, az igazi élet a Galata hídról a Taksim térhez vezető útvonal mentén zajlik, ahol párizsias hangulatban hajnalig mulatnak a fiatalok az utcákra kipakolt székeken. Mindenki nagy társaságban boldogan iszogatja az ánizsos rakit, a tömény konyakot, vagy a jó kis EFES sört - a buli mindig későn kezdődik és úgy hajnali háromig tart. És ha valaki még ennél is jobban akar bulizni, az menjen ki egy Galataseray meccsre!
 |
Paloták, mecsetek és kincstárak az egykori birodalmak székhelyén, két kontinens kapujában, ezer műemlék és kebabsütő között. Isztambul nemcsak egy másik kultúrába, de a múltba is bepillantást nyújt.
