Az pont nem. Vannak gyönyörű lagúnái türkizkék, tiszta vízzel. Nem sok, és nem a városokhoz közel. A part meg erősen sziklás.
Ami Máltán egyedi és megismételhetetlen, az a történelme és öröksége. Nem sokan tudják, hogy időszámításunk előtt 5000 évvel Máltán már templomok épültek, amelyek építészeti megoldásai, esztétikuma és csillagászati utalásai lenyűgözőek. Máltán természetesen találni római emlékeket, a nyelv a kora középkori arab idők nyomait viseli, de a máltaiak a lovagrendre a legbüszkébbek. Szent János lovagjai a Szentföldről jövet 1530-ban telepedtek le Máltán. Pazar várost építettek, amely nagyrészt a mai napig épen maradt. A lovagok 1565-ben megvédték új hazájukat a török szultán csapataitól, a hódítók elvonulása azóta nemzeti ünnepnap. A középkori templomok, paloták, kórházak az ország fő látványosságai, olyannyira, hogy a turista ámulatában elfelejti szokásos tengerparti-napozós terveit.
Néhány száz évre rá Napoleon ölébe hullott az ország, majd jó 150 évig az angolok kormányozták. Mindenki otthagyott valamit kultúrájából, nyelvéből, jogrendszeréből. Talán leginkább az angolok, akik 1974-ben mondtak végleg búcsút a szigetnek. Ma a máltai hol angolul, hol máltaiul szól ismerőseihez, de az is lehet, hogy mondat közben vált az egyik nyelvről a másikra. A feliratok, a hivatalos iratok angolul (is) fogalmazódnak - a máltaiak nem gyűlölik a volt gyarmattartót. Az angolok pedig nem tartották jó sorban ezt az elsüllyeszthetetlen "anyahajót", amely a második világháborúban nagy szolgálatot tett a szövetségeseknek. Otthagyták viszont a jól szervezett közigazgatást, a jogrendszert és a világnyelvet. Nem jön ez rosszul manapság.
Málta velünk együtt lett EU tag, de Málta nem esett át rendszerváltáson. Ezért aztán hozzánk képest visszafogottabbak az indulatok. Inkább a turizmus fejlődésében bíznak, megépítették a nagy turistahajókat is fogadni tudó kikötőt, jönnek is a fél városnyi kolosszusok. - Málta nem mondható diverzifikált gazdaságnak, a nemzeti jövedelem 37%-a származik turizmusból és egyetlen francia cég adja az export 40%-át. Az EU-tól sok pénzt kapnak infrastruktúrára, utakra - van elég betömni való kátyú, bár havat sosem látnak.
A turisták java részét az angol látogatók adják, nem igazán a sörivó, randalírozó fajta, inkább az idősebb, csendesebb, művészetkedvelő utazók. A máltai kormány ebben az irányban, a városlátogató, konferencia-résztvevő turizmus fejlesztésében látja a jövőt. Máltán nem magasak az árak, sokkal több turista talán nem is férne el egykönnyen, inkább az utószezonban és több szolgáltatással növelnék a bevételeket.
Málta még Krétánál is délebbre fekszik, nyáron dönget a meleg, még a szeptember is forró és párás lehet. Október, akár november és a tavaszi hónapok az igazán kellemesek. Az elő- vagy utószezoni látogatás a legkellemesebb.
Félreértés ne essék: Máltán is lehet nyaralgatni, barnulni, leégni - a napon is meg anyagilag is. Akad jó szálloda, elegáns vendéglő, vizisí, viziejtőernyő, szórakozóhely, olasz fagylalt, sült hal krumplival, korzó, azaz minden, ami egy tengerparti vakációhoz szükséges.
Mégis Málta más. A világ egyik legszebb öble körül a számtalan műemlék, az egységes stílusú város páratlan élményt nyújt. A máltai konyha -ha éppen úgy fogja ki az ember- emlékezetes pillanatokat szerez. Málta a korok, kultúrák, bőrszínek, nyelvek, ízek egyvelege; van mivel időt tölteni napozás után...
Málta nem sportnagyhatalom. Az esti séta közben azonban a nép önfeledten merül be annak a sportágnak bámulatába, amelynek képviselői világversenyre soha nem jutnak el. Lassú csatárok, amatőr kapusok, de a lelkesedés vitathatatlan. Ez a máltai vizilabda.
Málta kelet és nyugat, észak és dél tengeri kereszteződésében - nem akármilyen vakáció.
Simonyi Tamás |