Vigyázat: aki életében egyszer eljutott ide, az örökre az Ír-sziget rabja lesz - kivéve persze, ha ellen tud állni a gyönyörű tájaknak, a barátságos embereknek és az emberléptékű élettempónak, vagy ha ki nem állhatja, ha néha jól bőrig ázik.

Méretéhez képest az Ír-sziget annyi látnivalót kínál a turistáknak, hogy az már szinte csalás - nem véletlen, hogy a sziget egyik legvirágzóbb iparága a turizmus. Az ide látogatók legtöbbjét a csodálatos táj vonzza, melynek változatosságát sok nagyobb ország is megirigyelhetné.

Egynapi kényelmes autókázással Kilkenny grófság festői rétjeinek, kanyargó folyóinak és erdőségeinek világából Connemara drámai látványt nyújtó hegyei közé érkezhetünk, vagy eljuthatunk tavaihoz és elhagyatott tengerpartjaihoz. A sziget egyetlen pontja sincs 100 km- nél távolabb a tengertől, és bár nem találunk embert, aki napfürdőzni menne az Ír-szigetre, azért bőven akadnak családközpontú tengerparti üdülőhelyek és több kilométer hosszú, általában szinte elhagyatott, fövenyes tengerparti sávok is.

Sok más európai országhoz képest az Ír-sziget kellemesen ódivatúnak tűnhet.

Az Ír-sziget fő vonzerejét mégis az itt élő emberek jelentik. Bármilyen kockázatos dolog is általánosságban beszélni ötmillió valódi egyéniségről, a látogató benyomása mégis az lesz, hogy barátságosak, jó kedélyűek, ravaszak, és mindehhez olyan kellem és az élethez való könnyed hozzáállás társul, mely a helyzettől függően nemtörődömségnek, de akár hamisítatlan józan észnek is tűnhet. A leggyakrabban hallott mondás errefelé: "No problem", vagyis: semmi gond! A vidámságot az írek nagyon komolyan veszik, és nem is vallanak szégyent ezen a téren: nem kell hozzá más, csak egy alkalmas társ, egy-két pohárka, és máris folyik a csevegés.

Ellentétekkel teli, fantasztikus tájak jellemzik a Zöld-szigetet. A Moher szikláinak 200 méter magas, függőleges fala a nyugati parton csodás látványt nyújt: mintha beleszakadna a föld a tengerbe. Felvillan a vidéki Írország képe, amely még mindig jellemző az országra: elszórt tanyák, marhalegelők, kolostorok és falvak. Az utak szalagként húzódnak keresztül a zöldellő mezőkön, réteken át, virágzó sövények mellett. A facsoportok között fehérlő parasztházak hamarossan eltűnnek a messzeségben. Tavacskák vadhattyúkkal. Rekettye, bozót, zuzmók, moha. Nehéz lenne megmondani, hogy a természet halmozta-e fel és rakta egymás mellé vagy emberkéz.

Dublinról csodálatos történetek keringenek. Költői történetek a Liffey folyóról, amely szépívű hidak alatt folydogálva két részre osztja a várost. Mint annyi más főváros, Dublin is igyekszik betölteni az Ír Köztársaság központjának szerepét, ugyanakkor önálló egységként is megállja a helyét. Hiába ír főváros, Dublin még mindig valahol 18. századi angol város, György korabeli szép építészetével inkább Londonra vagy Bath-ra emlékeztet, mint az ír városokra. Az ír az első hivatalos nyelv, de alig beszélik. Mindenütt az angol használatos.

A dubliniak előszeretettel gondolnak úgy magukra, mint egy különleges fajta tagjaira - a többi ír nem csekély bosszúságára. Kétségtelen, hogy ez a legnagyobb és legkozmopolitább város az egész Ír-szigeten. A dubliniak - a többi nagyváros lakóival ellentétben - általában örömmel elegyednek szóba az idegennel.

Sirályok, napfény, sörfőzdék illata és történelmi levegő - ez Dublin. Itt mindig érezni a tenger közelségét. Utazhatunk északra, délre, mindenütt kis parti települések váltakoznak kertes villákkal, kastélyokkal, kikötőkkel. A város fekvése is gyönyörű, ráadásul a Wicklow-hegységből és a tengerpartról is könnyen megközelíthető. Az egyik legjobb közlekedési megoldást a DART kínálja, mely nem más, mint a Howth-t és Brayt összekötő észak-déli tranzit gyorsvonat.