A legalkalmasabb erre a szeptember - ekkor már nincs elviselhetetlenül meleg, visszatérnek a helyi lakosok, akiktől igazán spanyol egy spanyol város, és ekkor tartják azt a majd' két hetes ünnepségsorozatot, amit igazán kár lenne kihagyni. A "Ferias y Fiestas de San Mateo" ugyanis egy életre szóló élményt nyújt bármelyik korosztálynak. Tíz napon keresztül alig tudunk válogatni a számtalan koncert, kiállítás, felvonulás és más színes program között. Mindenképpen érdemes megnézni az ekkor megrendezett római vásárt, ahol római kort idéző ruhákba öltözött árusok kínálnak jobbnál jobb különleges kézművestermékeket - gyümölcsös-fűszeres likőröket, illatos szappanokat, gyógynövényeket, házi kecskesajtot, rusztikus edényeket, ruhákat, ékszereket, hagyományos süteményeket. Hogy miért római vásár? Mert a Tormes folyó felett átívelő római kori híd mellett rendezik meg.
Természetesen akkor sem maradunk program nélkül, ha az év más szakaszában látogatunk el Salamancába. Rengeteg a látnivaló, ami miatt már 1988-ban a Világörökség részévé nyilvánította a történelmi negyedet az UNESCO. Amit elsőként említenek meg a látványosságok között, az a katedrális. Sőt, nem is egy. Salamanca abban a kivételezett helyzetben van, hogy mikor a város növekedése miatt döntöttek egy nagyobb székesegyház építéséről, csodával határos módon azt nem a régi helyére tervezték, hanem meghagyták a kisebbet, ami ma is szép példája a román stílusú építészetnek. E mellé építették az újat, így ma két gyönyörű műemléket csodálhatunk meg. További érdekesség, hogy az 1980-as években restaurálták az új katedrálist, és a ma odalátogatók meghökkentő motívumokkal találkoznak: a bejáratot asztronautával, fagyizó ördöggel, gólyával, bikával és más, a katedrális stílusára nem jellemző figurákkal díszítették. Ez csak számunkra furcsa, hiszen régen bevett szokás volt, hogy a felújításokat az aktuális kor szerint végezzék, ezért is van annyi műemlék, amin több stílus jegyeit is fel lehet fedezni.
Salamancát nevezik aranyszínű városnak is, mert a történelmi negyed épületei mind egy gyönyörű árnyalatú kőből épültek, amit a sok napsütés és a viszonylag kevés csapadék még ragyogóbbá varázsol. Ebben a színben pompázik az idén 250 éves, hatalmas főtér, ami 2005-ben "Európa főtere" (Plaza Mayor de Europa), a templomok, a kolostorok, az egyetem, a lakóházak. Vagy a Casa de las Conchas, egy kagylómintával díszített palota, ami a legjobban reprezentálja a katolikus királyok ideje alatt jellemző építészetet. Az épületet 350 kőkagylóval dekorálták, amihez kötődik egy romantikus legenda is. Ma könyvtárként funkcionál.
Ha szuvenírt szeretnénk vásárolni, az nagy valószínűséggel egy békához fog kötődni. Nem, ez nem valamilyen ételkülönlegesség miatt van így. Az egyetem díszesen faragott homlokzatához kapcsolódik egy babona: aki segítség nélkül megtalálja rajta a "ranát", egy aprócska békát egy koponyán ülve, azt egész életében nagy szerencse kíséri - a diákok körében természetesen sikeres vizsgát jelent.
Az egyetemet a világ második legrégebbijeként tartják számon, 1218-ban alapította IX. Alfonso de León. Olyan nagyságok tanítottak itt, mint Miguel de Unamuno író, filozófus, az egyetem rektora. Ma mintegy 40 ezer diák hallgatja itt a legkülönfélébb tudományokat, ebből évente 5-6 ezer külföldi. Ez érezhető is a város hangulatán, még pezsgőbbé teszi a sok fiatal. Ennek megfelelően a bulizni vágyók is megtalálják számításukat Salamancában. A belvárosban egymást érik a hangulatos szórakozóhelyek, amik általában barátságosabbak a "tipikus magyar diszkóknál". Ha igazi spanyol fiesztára vagyunk kíváncsiak, próbáljunk oda menni, ahová a helyiek járnak, mert egyes helyek a külföldiekre specializálják magukat, és itt a zene is internacionálisabb - bár mindenképpen latinos vonásokkal.
Salamancának van egy fontos aktualitása is a magyarok számára. 2002-ben Európa Kulturális Fővárosa volt, ezt a szerepet 2010-ben egy magyar város fogja betölteni (karöltve egy némettel). Budapest már előállt a maga futurisztikus, ambiciózus látványterveivel, de Salamanca a legjobb példa rá, hogy nem csak az új és modern létesítményekre lehet alapozni. Ez a spanyol kisváros minden évben kiérdemelné ezt a címet új beruházások nélkül is. Mindenkinek érdemes látnia legalább egyszer egy életben! Utána úgyis vissza fog vágyni...
Szöllősi Judit
 |