Szécsény város az Ipoly völgyében, a Cserhát előreugró dombjai között helyezkedik el. Lakosainak száma 6500 fő, a közigazgatásilag hozzátartozó Pösténypusztával és Benczúrfalvával együtt.

Szécsényről a legkorábbi írásos adatok a 13. században keletkeztek. A Kacsics-nembeli Szécsényi Tamás 1332-ben a ferencesek számára a pápától alapító oklevelet, 1334-ben pedig Károly Róberttől a helység részére Buda városával megegyező kiváltságokat szerzett. A töretlen városfejlődés egészen a Mohácsi-vészig tartott.

Ezután a város erődítménnyé alakulva királyi végvár lett, mely kétszeri török megszállás után 1683-ban szabadult fel véglegesen. A város történelmének legdicsőségesebb fejezete II. Rákóczi Ferenc vezérletével vívott szabadságharchoz kötődik. 1705-ben Szécsényben tartott országgyűlésen Rákóczit vezérlőfejedelemmé választották, és kimondták Erdély unióját az anyaországgal. Az 1886-ban elvesztett városi rangját 1986-ban kapta vissza.

2009-ben ünnepeltük mezővárossá nyilvánításunk 675.évfordulóját.

Gazdag történelme mellett Szécsény jelentős műemlékekkel is rendelkezik. A Ferences templom és kolostor a 14. században épült, átépítették a 17-18. században. Csillagboltozatos sekrestyéje az ország egyik legszebb gótikus terme. Jelenleg is ferences rendházként működik.

Szécsény egyik leglátványosabb épülete a Forgách-kastély, a magyar vidéki barokk építészet értékes emléke, a benne működő Kubinyi Ferenc Múzeumban kastély enteriőr, megye helytörténet bemutató és Rákóczi-emlékkiállítás látható, melyben kiemelt helyet kap az 1705-ös szécsényi országgyűlés.

A város egyik fő jellegzetessége a szécsényi „ferde Tűztorony”, melyben a tűzoltás történetéről kiállítás tekinthető meg. A felújított történelmi belső város és környezete hangulatos utcáival, tereivel kellemes kikapcsolódást nyújt a városlakók és az idelátogatók számára.