Törökország évezredeken át a világ egyik legfontosabb összekötő útja volt: a keletről érkező, fűszerekkel és selyemmel megrakott karavánok a ma Isztambul néven ismert városon át vonultak a nyugati vásárterekre.

Mégis, ez az Európába is átnyúló nagy kiterje­désű ázsiai ország egészen az utóbbi időkig ismeretlen volt a turizmus számára, 8000 km hosszú csodálatos tengerpartja, képeslapra kívánkozó halászkikötői, kristálytiszta tenge­rei és a megejtően szép táj mind elkerülte a nyaralni készülők figyelmét.

Ehelyett Törökország az "utazók" vadászterü­lete maradt, azoké, akiket vonzott a letűnt civilizációk megszámlálhatatlan emléke, a fényűző szultáni paloták, az ottomán mecsetek, az ámulatba ejtő archeológiai helyszí­nek, a sziklába vájt barlanglakások és az ősi termálfürdők. Azoké maradt, akik szívesen lemondanak az otthon megszokott komfortról, és akiket nem érdekel különösebben a napfényes, homokos part.

Törökország azonban szinte egyik napról a másikra jelentős versenytárs lett a vakációt szervező idegenforgalmi piacon. A nyaralókat, miután ráuntak a már megszokott földközi-ten­geri napos helyekre, csábították az újságokban, a folyóiratokban és a televízióban hirdetett hihetetlenül alacsony törökországi árak, és mind nagyobb számban kezdtek az ország partvidékére seregleni.

A nagy nemzetközi utazási irodák kihasználták a konjunktúrát, és kifejezetten azok számára szerveztek nyaralásokat, akiket nem, vagy csak alig érdekelt más is, mint a kellemes semmitte­vés az áldott, napsütötte tengerparton. Sajnos az olcsó nyaraláshoz kapcsolódó szolgáltatá­sok rendkívül alacsony színvonalúak voltak.

A spanyol és a görög utak nyújtotta komforthoz viszonyított kevésbé kellemes törökországi kínálattal szemben egyre fokozódott a nyaralni vágyók kiábrándultsága, és egyre csökkent a látogatók száma. Az utóbbi években azonban nagyon sok színvonalas és jól felszerelt szálloda és üdülő­falu létesült minden nagyobb városban és üdülőhelyen. Az idegenforgalom ismét jelentős mértékben fellendült, különösen Törökország földközi- ­és égei-tengeri partvidékén, ahol gombamód elszaporodtak az új szállodák, üdülőfaluk, önellátásra tervezett apartmanok, kempingek, éttermek, bárok, diszkók és a vadonatúj, kifejezetten a pihenni vágyók kényelmét szolgáló egyéb létesítmények. A repülőterek, utak, a csatornahálózat, a telefonszolgáltatás is egyre fejlettebbek, minek következtében Törökország mindinkább meg tud felelni az "új", de az otthon megszokott komforttal rendelkező területeket kereső nyaralók igényeinek is.

Az a tény, hogy Törökországban viszonylag új dolog a tömeges üdültetési forma, egyúttal azt is jelenti, hogy a színvonal nem mindig felel meg a várakozásoknak. Az általános köztiszta­sági, higiéniai, csatornázási megoldás kezdetle­gesebb, mint sok más országban.

Így például a látogatónak fel kell készülnie arra, hogy a hagyományos török stílusú fürdőszobában a zuhanyozó vize egyszerűen a padlón lévő kis lyukon távozik, miután már elöntötte az egész fürdőszobát. Nem mindenütt van meleg víz, és a nyári csúcsidőben vízhiány­nyal is rendszeresen számolni kell az ország több üdülővidékén is .

A török szállodák legnagyobb része tiszta és elég jól felszerelt, de míg többségük európai stílusban berendezett hálószobát kínál, az alacsonyabb színvonalú szállókban és panziók­ban ne lepődjünk meg, ha szekrény helyett egy sor fogast találunk a falon, mivel a törökök nem használnak szekrényt.

Megjegyzendő még az is, hogy a hálószobák, különösen a régebben épült szállodákban és az önellátásra berendezett apartmanokban, általában nagyon kis méretűek.

A főbb üdülőhelyek kivételével sok helyütt félkész, kivilágítatlan, poros út vezet az új üdülő­létesítményekhez, ezért bölcsen tesszük, ha az ilyen helyeken elemlámpát viszünk magunk­kal a biztonság kedvéért. Mivel sok üdülő terjeszkedik, állandó az építkezés, emiatt a nyaralás nyugalma és csendje egyáltalán nem biztosított.

Másik zavaró körülmény, hogy gyakorlatilag minden étteremben, lokantában, függetlenül attól, hogy milyen idilli környezetben működik, szükségtelenül hangos a zene.

Nincs olyan üdülőhely, amelynek ne lenne árnyoldala, de a kényelmetlenségek, amikkel a látogató Törökországban szembekerül, eltörpülnek az olyan kellemes dolgok mellett, mint a ragyogó időjárás, a tengerpartok, az ételek, az emlékezetes kirándulások, a barátsá­gos nép vendégszeretete, ami életük része, valamint a pénz értéke.

Az autósoknak szóló információk hasonlókép­pen nem olyan átfogóak, mint a más kedvelt üdülőhelyekre vonatkozó leírásokban. Ennek szintén igen egyszerű oka van, csak annyi, hogy kocsival utazni Törökországba még manapság is mamutvállalkozásnak számít majdnem mindenkinek. A kocsikölcsönzés azonban elterjedőben van, és magas ára ellenére segítségül szolgálhat mindazok számára, akik érkezésükkor kocsiba akarnak ülni, vagy csak néhány napra akarnak bérelni egyet. A nyaralni vágyók többsége ráébredve Törökország vonzerejére, az égei- és földközi­tengeri partvidéket veszi célba, ahol a felké­szültség és a színvonal eleget tud tenni a kívánalmaknak. Ezért nagyobb figyel­met fordítanak az e területeken lévő üdülőkre, mint a fekete-tengeri partvidéken lévőkre, amelyek vonzóak ugyan, és sok mindent nyújtanak a látogatóknak, de kevésbé felelnek meg a nemzetközi turizmus kívánalmainak, és egészében véve nélkülözik azt a felszereltsé­get, amit a mai üdülőipar elvárna.

Sok nyaralni vágyó sajnálja, hogy a fejlett­ség csak olyan, amilyen, holott Törökország viszonylag nem zsúfolt tengerparti üdülést, zavartalan úszási lehetőségeket, világhíres konyhát, gyönyörű tájakat és ragyogó vásár­lási lehetőségeket kínál a színes üzletekben és bazárokban a fél szemmel még keletre néző, de nyugati atmoszférában.