Tuvalu a Csendes-óceán déli részén szétszórt kilenc szigetecskéből áll.

Ennek a miniországnak még a neve sem érvényes: Tuvalu polinéz nyelven azt jelenti, hogy "nyolcas csoport", ám az országhoz összesen kilenc sziget tartozik.

Az országocskát ezért Tuhivának kellene nevezni, mert "hiva" azt jelenti: kilenc. Itt úgy érezhetjük, itt megtaláltuk a paradicsom evilági végét, hisz évente alig néhány száz külföldi vetődik ide.

A turizmus még nem fejlődött ki, de valójában a tuvaluiak nemigen vágynak rá, hogy az ő életükbe is betörjön a külvilág zaklatottsága, hiszen ki akarja leélni az életét egy természetes állatkertben, ahol látogatók bámulják? Különben is a nap majdnem mindig süt, csaknem egész évben 30 fok meleg van és a tenger gyönyörű.

Miért kéne megosztaniuk akárkivel is ezt a földi paradicsomot?

A tuvalui polinéz nép, amely megközelítően 2000 éve telepedett le. A kapcsolattartás forradalmasodása előtt gyakori volt a kenuközlekedés a szigetek között. Nyolc vagy kilenc szigeten laktak ebben az időben. Tuvalu neve a saját nyelvén azt jelenti: nyolcan összetartanak.

Alvaro de Mendaña y Neyra spanyol tengerész már 1586-ban meglátta Nuit, de nem szállt partra. Ezt követően a 17. századig nem járt arra európai, amikor is felfedezők elérték a szigeteket. Az 1800-as években bálnavadászok érkeztek a Csendes-óceánra, de Tuvalut csak rendszertelenül keresték fel, mivel hajóikkal nehéz volt megközelíteni a korallzátonyokat, és nem volt nekik megfelelő infrastruktúra a szigeten. Perui rabszolga-kereskedők 1862 és 1864 között többször átszelték az óceánt, és Funafuti, valamint Nukulaelae szigetéről elvitt több mint 400 ember közül senki sem tért vissza. 1865-ben a London Missionary Society protestáns missziós társaság megkezdte tuvaluiak krisztianizálását, ami az 1920-as évekig tartott. A 19. század végén kereskedők költöztek a szigetekre, hasznot remélve a helyi termékekkel való kereskedelemtől.

1892-ben a szigetek Ellice-szigetek néven brit uralom alá kerültek. 1916-ban összevontak két területet Gilbert- és Ellice-szigetek néven. A második világháború idején Tuvalut választották irányítási bázisnak a Japán Birodalom elleni támadásokhoz. 1945 decemberéig több száz hajót állomásoztattak itt. 1974-ben etnikai viták miatt megtartott népszavazásból kiderült, hogy a többségében polinézek lakta területeken a többség a Gilbert-szigetek (Kiribati) mikronéz lakosságától külön akart válni. 1978-ban Tuvalu néven vált függetlenné. A függetlenség napját október 1-jén tartják. 1979-ben az ország barátsági szerződést írt alá az USA kormányával, melyben utóbbi elismerte Tuvalu területi fennhatóságát négy kis sziget felett.