Az államalapító István királyunk törvénye szerint minden tíz falunak templomot kellett építenie. Az építkezéshez lehetőleg szilárd alapokat kerestek elődeink. A község közepén azóta áll az Árpád-kori templom, előtte a régi folyómederben emlékpark épült. A községen keresztül vezető folyón előbb fából, majd kőből híd épült. A hídon áthajtáskor 1399 óta vámot kellett fizetni. A község az államalapítás ezeréves évfordulójára emlékpark létesítésével örökítette meg a névadó helyet. A milleneumi emlékoszlop mellett középen a község mozaikból kirakott címere látható. Tájház épült, a Büdy vár feltárása folyamatban van, az emlékpark folyamatosan épül, szépül.
A vámszedésről
Az ingatlanokat átruházó korabeli írásos dokumentumok említik Atya falunak a vámszedés jogát már az Árpádházi királyaink korából. A Conscriptio domini Soom című okirat biztosította a vámosatyai prédikátort illető vámtizedet. 1890-ig a király és a földesurak törvényekben meghatározott arányban osztozkodtak a vámjövedelmeken. Az említett évben azonban a község egyik képviselőtestületi ülésén olyan határozatot fogadott el, hogy az gondoskodjon az átjárók, hidak karbantartásáról, aki a vámjövedelmét élvezi. Ettől a földesurak átengedték jogaikat a községnek. A község a helybeli kereskedőknek 3-3 évre adta bérbe a vámszedési jogot és a bevételből gondoskodott a belvizeket áteresztő hidak létesítéséről, helyreállításáról. Ezt követően a sorompót mindig annak a kereskedőnek a háza előtt állították fel, akinek joga volt a vám szedésére. A más községből érkező teher nélküli fogat után 6, a terhes fogat után 12 fillér vámot kellett fizetni. Aki vonakodott a vámot megfizetni, a bérlő a sorompót előtte lehúzhatta és meggátolhatta további útjában, mindaddig, amíg a vámot meg nem fizette.
1875-ben épült egy hatalmas kőhíd a község közepén, a templom mellett. A 18-20 méternyi korlátok nélküli fahidat pótolta, amely a falu közepén kialakult lefolyástalan, bűzös tó vízének elvezetéséhez szükséges csatornán ívelt át. 1937-ben omladozása miatt a kőhidat lebontották és az addig keskeny és veszélyes utat megszélesítve új betonhidat építettek. Az átjárás szabaddá válásával a vámszedés joga is megszűnt. A község XXI. századi fejlesztésében a Büdy vár feltárásával, megtekinthetővé tételével párhuzamosan tájház épült és emlékpark átadására került sor 2010. március 14-én.
Az emlékpark
A 2000. évi emlékoszlop és a 2005-ben mozaikból készült címer virágos környezete 2010-ben további emlékművekkel bővült. Közvetlenül a címer mellett jobbról ifj. Büdy Mihály, balról id. Büdy Mihály szobrát láthatjuk.
Az ősök hősi emlékműve a környék aranyából, akácfából készült. Vámosatya és lakosságának életében jeles történelmi eseményeket az Ősi múlt emlékművében akácfából faragott kopjafákkal állítottuk sorba a Hősök emlékművén. A község alapításától kiindulva, elpusztítása, újjáépítése, a Büdyek szerepének megörökítésével egyenesen emelkedik a sor. Az oszlopok tetején a föld, a nap, a hold, a tulipán mellett a magból kikelő élet motívumai láthatók. Az egyszerű faragású kezdetektől az emlékdomb tetején a szabadságharc, az önállóság, függetlenség legfontosabb eseményei mívesebb fafaragással kerültek megörökítésre. 1703-ban a Rákóczi-szabadságharc zászlóbontásakor a tarpai kuruc vezér Esze Tamás seregébe községünkből többen jelentkeztek. A falubelieknek részük volt az 1848-49 szabadságharcban az önálló, független haza megvalósításában. A kőhíd megépítésének emlékműve a sorban legutolsó az emelvényen. Ezzel a község életében egy fejezet lezárult. A hősi múlt emlékművének középpontjában II. Rákóczi Ferenc fejedelem áll.
A honfoglalásban, a tatárjárásban, törökdúlásban első és második világháborúban résztvevő nagyszüleinkre, elesett rokonainkra, őseinkre és ezalatt az otthonukat őrzőkre ugyanúgy büszkék vagyunk, mint a hadifogságba, málenykij robotra elhurcoltakra. Emlékművük a hősi múlt árnyékában pihen. 1200-2000 közötti évszámokat találunk a jelképeken. Elődeink és ellenfeleik kopjafái a hősök dombjának aljában ziláltan, szétszórtan hevernek szanaszét. A figyelmes szemlélő azonnal észleli a hősi oszlopok égbe emelkedő rendezett sorával szemben az elesettek sokszínűségét, satnyaságát, rendezetlenségét a mélyben. A hősöket szimbolizáló sorban láthatunk egy oldalággal faragott darabot. Emlékeztetni kíván arra, hogy a történelmi múlt rendezett sorban követi egymást, ám mindig van oldalág-oldalhajtás, ami az útról nem térít le, de a megújulást magában hordozza.
Távolabb a vámsorompó, vámőrtorony és felé közelítenek az adózók, a lakosok. Az addig vezető úton találhatjuk a rendszerváltás és az EU csatlakozás tulipános kopjafáit, majd a sorompó középső tartóoszlopa érdemel említést az 1956–os évszámmal. A vámszedés emlékműve ilyen módon a társadalmi nyitást is szimbolizálja. A vámsorompó díszítése, a faragások és a templomunk ősi tulipános mintája között a kapcsolat, a hagyományőrzés nyilvánvaló. Az itt található évszámok azonban rövid magyarázatra szorulnak. A közelmúlt nagy eseményei, motívumai nem kerültek fel a dicsőség oszlopainak sorába részben a történelmi közelség miatt, másrészt a sorompó, a nyitás, a lehetőség, hogy az 1956, 1989, 2004 és a mai 2010-es év dicsőségét évek múlva majd utódaink ismerjék el és bővítsék vele az emlékművet.
A vámosatyai templom
1341-ben írt oklevélben említik először az akkor már meglévő, Szent György mártír tiszteletére emelt kőtemplomot, melyen a mai napig kisebb átalakításokat végeznek. A híres Guthkeled Nemzetség Acsa (Athya) családja koragót stílusban építtette. 1565-ben vált a templom protestánssá. Az egyhajós, gótikus stílusú templom fakazettás mennyezete 1766-ban végzett felújításkor készült, a padokkal és a nyugati karzattal együtt. Belsejében XVII. századi, népi stílusú ornamentális festés, valamint míves, XVIII. századi szószékkorona látható. A szentély élszedett kőből faragott diadalívvel kezdődik és farkasfogas mintába fut össze. Itt található a reformáció korában félig befalazott sekrestye bejárata. Szentélyében megőrződött a gótikus pasztofórium és a kegyúri fülke. Az ajtónál balra a falon 1640-ből, festett, reneszánszkori, tulipánvirágos falképrészlet található a középkorból. Az aranypelikános szószékkoronát „a templom szemén” beáradó fény világítja meg állandóan.
A Büdy várrom
A község határában középkori kővár feltárás alatt álló maradványai vannak 4-5 méter mélyen a földfelszín alatt. 1520 körül a Büdy család birtokot vásárolt Vámosatyán és környékén. Egyes írások szerint 1524-ben felépült a családi kirándulóhelynek szánt Büdy vár. 1539-ben idősebb Büdy Mihály Bereg vármegye főispánja lett. 1546-ban fia ifj. Büdy Mihály követte a tisztségben. A székhelyük Munkácson volt, de megtartva a vámosatyai várat és birtokot gyakran jártak e területen a vámok, királyt illető adók beszedésének ellenőrzésére és vadászatra is. A mohácsi vész körüli években - a török oda-visszavonulásával az ország három részre szakadt és - e földterület is gyakran cserélt gazdát. A garázdálkodók elől feltehetően ide vonult vissza a környék lakossága és a tarlóégetés elől ide menekítették értékeiket, az élelmiszer tartalékokat. A vizesárok a tűz elől is menedéket jelenthetett. A vár biztosította a környék lakosságának a megújulást. A Büdyek magántulajdonában lévő vár az uralkodó ellenzékének megfelelő menedéket nyújtott, ezért 1564-ben Báthory István a várat leromboltatta. Vár és védekezőhely hiányában 1567-ben a tatárok feldúlták a falut és környékét. Abban az évben még az adófizetés is elmaradt. Az élni akarás, a kereskedelem azonban még e nehéz években is újjáélesztette a községet és 1568-as feljegyzés szerint Atya ismét adót fizet. A vár és dicső múltjának feltárása folyamatban van.
A tájház
A község vezetése a történelmi emlékek megőrzésére, a falusi élet bemutatására megvásárolt egy területet 2006-ban és a közmunkásokkal elkezdődött a rendbetétele. Az ingatlanon három épület volt. Egy közel 100 éve épült két szoba, konyhás lakás, tőle 10 méterre a kert felé egy ól, melléképület, valamint a lakással szemben egy nyári konyha. Az udvar közepén gémeskút állt. A felújítás során vesszőből font kerítés, kapu készült az utcafrontra. A nyári konyha előtti részben a vendégek fogadására lócák, padok, asztalok kerültek kiépítésre. A korábban a falusi életet bemutató lakás berendezése hátrébb költözött és átadta helyét a Vám-, rend-, és hadtörténeti állandó kiállításnak. A nyári konyha nádfedését felújítottuk, vakolata kijavítva ma helytörténeti kiállítás látható benne. A lakásban a bejáratnál vámtörténeti kiállítás van berendezve. Az utcai szobában a rablótól a pandúrig, a hátsó szobában a honfoglalástól a világháborúkon át napjainkig kiállítás tekinthető meg. A melléképületig beépítettük a teret és itt mutatjuk be a tisztaszobát 20. század eleji bútorzattal, vetett ággyal, díszpárnákkal, rongyszőnyegekkel. A szekrényben ruhák, ágynemű, stafírung, a konyhában az asztal étkezéshez megterítve. Középen kemence épült, így a kenyérkészítés, sütés eszközei és dagasztó, kelesztő teknők sora látható itt.
A melléképület egy-két igás állat tartására szolgált, melyet berendeztünk a gazdálkodás, állatápolás, a kerti gazdaság eszközeivel. A kubikus talicska mellől nem hiányzik a lapát és a cserép ivóedények sora sem. Hátrébb egy szövőszék és a szövés, fonás tárgyai kerültek elhelyezésre. Az udvaron elől egy gránátvető, a cséplőgép meghajtását biztosító hajtómű, középen gémeskút, majd kas, verem és baromfiól, lejjebb a méhészkedés eszközei találhatók. A kertben fafaragó tábort szervezünk a nyári szünet alatt minden évben a 28.-30. héten. A kiállítás megtekintését követően ajánljuk a templom és harangláb, az emlékpark és a Büdy vár meglátogatását a Gémes-tanösvény nevű természetvédelmi útvonalon.
A Büdyek szerepe Vámosatyán
A két földbirtokos, Büdy Mihály (apa és fia) a kormányzati adminisztráció fontos láncszeme volt, mint Bereg megyei főispán. A főispán székhelye Munkács várában volt. 1520-ban a Büdy család vett birtokokat Atyán. Pár éven belül 1524-re a falu határában ideiglenes tartózkodási helyül szolgáló várat építtettek. A XVI. században id. Büdy Mihály 1539-töl 1546-ig, 7 éven át volt főispán, majd fia ifj. Büdy Mihály követte őt, s egészen 1568-ig 22 éven át töltötte be a tisztséget. Az oklevelekben először 1557-ben említik a család várát a falu mellett. A korabeli adóíveken jó adófizetőként szerepelt a település. Feltehetően ez idő alatt épülhetett a község határában a vár is, hiszen volt miből megtölteni a "feketeládát". Magát a mai kővárat vélhetően az idősebb Büdy Mihály építtette előtte föld, vagy palánkvár állhatott a helyén. Munkács várának 1557. évi ostroma idején az ifjabb Büdy Mihály az atyai várat elhagyta. A várat a Büdyek 1563-ban kapták vissza. A királypártiak visszavétele után 1563-ban megerősített és vizesárokkal körülvett várat 1564-ben Báthory István vette ostrom alá, leromboltatta. A várat Báthory vélhetően ágyúval szétlövette, amit az 1965-ös ásatás idején előkerült nagyszámú ágyúgolyó töredék is bizonyít.
1567-ben a tatárok feldúlták a falut, a lakosokat elhurcolták, csak 7 és 1/2 porta maradt meg. 1568-ban Atya újjáépült, adófizetőként ismét jegyzik.1589-ben az Ibrányi család vásárolt Atyán birtokrészeket. 1600-ban fiágon kihalt a Büdy család, a birtokok leányágon a Kubinyi és a Bornemissza családhoz kerültek. A források 1660-ban már, mint elhagyott "puszta vár"-at említik. A vár történelmi szerepe vitatható, de létezése tény. Tervezzük az újjáépítését.
Árpádházi királyaink korából származik a község és vámszedési joga. A regálék beszedése, megőrzése, a környéken élők védelme erődítmények, várak létesítésével történt. Történészek által vitatott, további kutatást igénylő kérdés az atyai vár keletkezésének kora, formája. A négyzetes alaprajzú kőből épült erősséget az eltelt évszázadok alatt a gaz, lom belepte. A belső kővár a talajszinttel vált egyenlővé, azonban még pontosan megállapíthatók a falak vonalvezetése. Két vagy három emelet magas lehetett, a feltárt boltívek alatt még ajtónyílások húzódnak meg. A falak magassága azonban a törmelék miatt nem állapítható meg, csak a beomlott kőtörmelékből következtethető ki. Legújabb kutatások szerint az ágyúzott kőtörmelék jótékonyan borította be az alsóbb szinteket és őrizte meg az utókornak. A várat körülvevő 5 méter mély szárazárok és a 3-5 méter széles külső földsánc szinte érintetlenül megmaradt. Korábban a földsáncon körül a Csaronda és Micz patakok vizéből vizesárok védte az építményt. A sánc és a várat körül vevő mocsaras terület óvták meg a mezőgazdasági műveléstől.
A vár feltárása folyamatban van, de látogatható. Az előttünk elhaladó úton Gelénes felé kiindulva a falu végétől, mintegy 500 méterre jobbra tábla jelzi a földutat. Egy balra, majd jobbra kanyarodás után az akácliget közepén egyre többet mutat magából a fontos műemlékünk. Kérjük, szánjanak rá 15 percet és középkori történelmünk eddig feltáratlan részével találkozhatnak a tájház, a műemléki templom és harangláb után..
A "fekete láda" tallérjai
A Büdy várhoz kapcsolódó legenda egy fekete ládáról is szól, ami temérdek kincset rejt. Akkor születhetett a várhoz fűződő kincses láda legendája, amikor 1564-ben, Miksa király uralkodása alatt Zápolya János erdélyi hadaival és a II. Szolimántól mellérendelt krími tatárokkal a gyönge vár alá érkezett. Akkori birtokosai, Büdy Mihály és a vár kapitánya, azzal a feltétellel adták meg magukat, hogy a várból minden ingóságukkal kivonulhassanak. Állítólag Büdy a feleségével együtt tömérdek kincset őrizgetett itt, amelyet Corvin Jánostól örököltek. A nép azt mesélte, hogy a közelgő erdélyi hadakban bízó Lónyay László, Büdy erdejét szinte teljesen elpusztíttatta, mire a várúr ezt üzente neki: "Békében légy, mert ha megrúgom a fekete ládát, abból rögtön húszezer jó vitéz ugrik elő és velük majd én jól rendbe szedetlek!" A vár feltárása, láthatóvá tétele, kirándulóhellyé alakítása folyamatban van. A tájházban látható kincses láda méltó utódja elődjének, benne a Büdy tallérral és az igazi kincs maga az élmény, hogy a történetével helyben megismerkedhet a kedves látogató.
Kérjük, tekintse meg a Vám-, rendvédelmi-, és hadtörténeti kiállítást a tájházban és a XIX. századi paraszti udvart, majd a községben az Emlékparkot, amellyel a vámszedésnek és a korabeli harcokban elesetteknek, ősöknek és hősi múltnak állítunk emléket a kopjafákkal.
Szeretettel várjuk látogatóinkat.
 |
A község neve először 1289-ben tűnik fel oklevelekben Atya, Athyas megnevezéssel. Nevének "vámos" előtagja azt jelöli, hogy hajdan vámjoggal bírt.
