Az "urbs nobilissima" (legnemesebb város) kiemelkedik az adriai partvidék és a Pó-síkság gyönyörű városai közül. Ősi kereskedelmi útvonalak találkozási pontjánál épült, jelentős nemzetközi vásárok helyszíne, joggal nevezték e1 Itália kapujának. Egyeteme, történelmi emlékei, múzeumai révén a térség kulturális centruma.

Alapításáról nem szólnak legendák, de Kr. előtt az 1. században már fontos római kolónia volt. Itt született a latin aranykor legnagyobb költője, Catullus. Szerepét, fontosságát a korai középkor évszázadaiban is megőrzi. Nagy Károly fia, Kis Pipin, majd I. Ottó német-római császár szívesen időzik itt.

A város a 12. században részese a pápa és Barbarossa Frigyes háborújának. A gyűlöletes zsarnok, Ezzelino da Romano rémuralma után, 1262-ben hatalomra kerülő Scaligerekkel eljön Verona fénykora. Ekkor születik a városképet máig meghatározó gótikus épületek legjava.

Dante, aki egy ideig Veronában élt a Scaligerek pártfogoltjaként, I. Cangrandénak ajánlja az Isteni Színjáték harmadik énekét. AVerona hatalmára féltékeny riválisok, különösen Firenze és Velence szövetsége azonban megtöri a Scaligerek hatalmát. A dinasztia utolsó képviselője, Antonio della Scala 1387-ben menekülni kénytelen a városból. A Visconti és a Carrara család rövid uralkodása után, 1405-ben elkezdődik Velence négy évszázados dominanciája, ettől kezdve Verona sorsa összefonódik a patrónusáéval.

Gladiátorok, kőfejtők, énekesek

A fennmaradt amfiteátrumpl lözül csak a római Colosseum nagyobb: az egymással vagy vadállatokkal küzdő gladiátorok harcát harmincezer néző követhette egyszerre. A középkorban a helyi lakosság kőfejtőnek használta, az arénából kibontott anyagból építkeztek. Au épület megmaradt részeit a reneszánsz korától kezdve megbecsülték, épségére a 16. század végétől külön hivatal felügyelt. A messze földön híres operaelőadásokat 1913 nyara óta rendezik benne.