Montenegro idén tavasszal nyerte el függetlenségét és vált le Szerbiáról. A kis hegyi-mediterrán köztársaság fényes jövõ elé néz, tengerpartja reményteljes fejlõdés elõtt áll, hegyei között síelni lehet, alumíniumipara sok bevételt hoz és már több éve eurót használnak (azelõtt a német márka volt a fizetõeszköz). Magyarország a legjelentõsebb külföldi befektetõ a hatszázezres országban. Míg a horvát tengerpartot az idei szezonban több, mint 200.000 magyar látogatja, a montenegrói Adria-partokra jó, ha tízezer elvetõdik. Méltánytalanul. 
Montenegro még kapaszkodik a turisták után; az árak a magyarországihoz hasonlóak, az éttermek még nem "szálltak el", a strandokon sok helyütt régi balatoni büféárakkal lehet találkozni. A kiszolgálás balkáni viszonyokhoz képest barátságos és - el lehet mondani - a magyarokat szeretik.
A tengerparti szakasz alapvetõen hármas központú: Herceg Novi kissé kopott, szocialista stílusú épületekei és belvárosa a 70-es éveket idézi, és bár a strand nagyon kellemes - a többiekhez képest kommerszebb, ezért kevésbé vonzó nyaralóhely. Fõ elõnye, hogy Dubrovniktól kevesebb, mint egy óra autóval, márpedig Dubrovnikba (Budapestrõl is!) fapados légitársasággal repülni is lehet.
A másik két város, Kotor és Budva már inkább a podgoricai repülõtérhez esik közelebb (a szezonban heti 4 Malév járat!), hacsak az ember nem akar 12 órát autózni Budapesttõl. Kotor a csendesebb, a inkább történelmi város és kiindulópontja az öböl bejáratának.
Felejthetetlen élmény, akár hajóval, akár autóval vágunk neki. Budva pezsgõ bulizóhely; miközben hagyományos adriai módon, félszigeten fekvõ régi városrésze pazar látvány és sétacél, a körülötte fekvõ nyaralónegyedek hemzsegnek a vendéglõktõl, palacsintás (nem lángosos - az nincs), kolbászos büféktõl, diszkóktól, kilométeres fizetõs és ingyenstrandoktól, hajó és buszkirándulás szervezõktõl, strandcikk butikoktól. Talán csak a hajnali órákban csendesedik el a hely, napközben a strand nyüzsög, este a promenád.
Budvától talán még öt kilométer sincs Sveti Stefan, a parttól 100 méterrel fekvõ apró sziget, melyet összekötöttek a parttal. Elhagyott halászfalu volt, de 1960-ban egész szigetet exkluzív hotellé alakították a régi házak komfortosítása és belsõ átalakítása után. Ha nem tudjuk megfizetni a méregdrága szállást, a turisták száméra is hozzáférhetõ. A belépõ a szigetre nem olcsó - 7 euró, de nem mindennapi élményt kínál. A szobák ára azonban, nincs arányban a szobák színvonalával, a hotel fekvésével igen.
Montenegrót még sokan túl távoli, vad helynek tartják, pedig csak a szépsége vad. Így is hirdeti az országot a montenegrói idegenforgalmi hivatal. A legtöbb látogató természetesen szerb - bár a válás után számuk visszaesett. Egyre több a chertergéppel érkezõ angol, ír és német, míg az olaszok a Bari és Bar között közlekedõ kompon hozzák át kocsijukat.
Evés-ivás
A montenegrói konyha persze nem sokban különbözik a szerb-horváttól, annyit azonban lényeges megjegyezni, hogy a zöldségek-gyümölcsök kicsattannak a frissességtõl, azt az ízt találjuk bennük, amelyek után idehaza - különösen a hipermarketek térnyerése következtében - már hiába kutatunk. A halételek és egyéb tengeri herkentyûk ízletesek és megfizethetõek - ha nem is kifejezetten olcsók. A sör nem drága, a Vesnik nevû helyi vörösbor pedig több, mint iható. A lapos pénztárcájúak bármikor találnak egy pizzériát, ahol 5-6 euróért bõségesen meg lehet ebédelni, vacsorázni. A Tri Riblja vendéglõ Budva Becici negyedében számít a legautentikusabb halvendéglõnek (rendkívül kellemes a parti asztalai mellett üldögélni, rákot lakmározva), A Blanche nevû vagdonatúj étterem Sveti Stefánban, a trendi vonalat reprezentálja. Budva, valamint Kotor központjában és közeli strandjain pedig se szeri-se száma a kerthelységeknek, büféknek.
Utazás
A montenegrói utak elfogadhatóak, autópálya ugyan sehol nincs, de azért az egyenes szakaszokon 80-100-zal lehet haladni. A tengerpart környékén egyenes szakasz nemigen akad, a hegyekben pedig állandóan tekerni kell a kormányt - de a látvány amúgy sem engedi a száguldozást.
A helyiek meglehetõsen lendületesen, de még éppen tûréshatáron belül. Baleset akad bõven, bizonyítják minden kanyarban az autómentõk hirdetõtáblái a Podgoricából a partra vezetõ úton, az útmenti koszorúkról és fejfákról nem is beszélve...
A podgoricai repülõteret most bõvítették, a színvonalas új terminálon gyors az átjutás. Podgorica, a fõváros egyébként turisztikailag jelentéktelen, balkáni középváros. (Egyedülálló - fõleg szõke - nõk azonban, számítsa-nak férfiak kéretlen ajánlataira. )
A tivati reptér fõként chartergépeket szolgál ki Észak-Éurópából, nem sok közünk van hozzá.
Tömegközlekedés létezik, a parton minibuszokba zsúfolódik a rengeteg turista, nagyjából negyedóránként indulnak a nagyobb városok felé.
Szállás
A montenegrói szálláshelyek körülbelül a horvát színvonalnak felelnek meg, a luxusszállodák most épülnek, vagy éppen újítják fel a korábban vállalati-állami üdülõket. Ilyen a frissen felújított Queen of Montenegro - a többségi osztrák tulajdonba került - hotel a Budva mellett Beciciben, amely a maga 4 csillagával, szép fekvésû medencéjével, magas színvonlaú szobáival és széleskörõ kényelmi és wellness szolgáltatásaival pillantnyilag a leginkább ajánlható szálloda a felsõ kategóriában. A két-három csillagosok között az óriási kínálatból könnyû választani, apartman pedig annyi, mint égen a csillag.
Simonyi