A mobilitás, a tömegtermelés, a globalizáció a fő témája annak a kiállítássorozatnak, mely Amsterdam, Berlin és Vilnius után Budapesten is megrendezésre kerül, méghozzá három helyszínen, a Trafóban, a Műcsarnokban és a Stúdió Galériában.

A mobilitás napjaink egyik legfontosabb és legösszetettebb társadalmi, gazdasági és politikai problémája. A világon évente több mint százmillióan kénytelenek elhagyni falujukat, városukat vagy országukat a jobb élet reményében. A szabad munkaerőáramlás még az Európai Unió szemszögéből sem egyértelműen pozitív csengésű állandósult szókapcsolat, de azok számára biztosan nem, akik az életüket teszik kockára, hogy az USA-Mexikó határon átkeljenek. Judi Werthein az ő számukra készítette Brinco elnevezésű cipőjét, mely a talpában a határsáv térképét tartalmazza, van hozzá zseblámpa és iránytű, és az amerikai sas mellett a mexikói kivándorlók hivatalos védőszentje, Szent Toribo Romonak az arcképe is díszíti. A Stúdió Galériában kiállított projekt azonban nem csak egyszerűen erről a speciális cipőmárkáról szól, hanem a társadalmi vitáról is, amelyet ez a projekt kiváltott, többek között azzal, hogy a cipőket Judi Wertheim ingyen osztogatta a kivándorlók között (míg a művészeti galériákban egyedi műtárgyként, 250 dollárért árulta), vagy azzal, hogy a cipők egy legendásan rossz munkakörülményeket biztosító kínai cipőgyárban készültek.

Szintén a globalizáció és a tömegtermelés problémái jelennek meg Asa Sonjasdotter munkájában a Műcsarnokban, mely „krumpliperspektívából” mutatja be a kistermelők világszerte nehéz helyzetét.

A Trafóban pedig azt is meg lehet tudni, hogy mit jelent a társadalmi-gazdasági mobilitás a Havanna lakótelepen (Erhardt Miklós), hogy hogyan lehet átcsempészni egy doboz Helikont a Bécs-Budapest vonaton (Leopold Kessler), hogy mikor és kinek adjuk meg a telefonszámunkat (Tomo Savic-Gecan), hogy mit és hol dolgozik egy középkorú iráni nő Rotterdamban (Nasrin Tabatabai), és hogy milyen elképzelések születtek a mobilitás problémájának építészeti megoldására. (Marjeta Potrč, aki a mobil építészet szellemi atyja, Yona Friedman előtt tiszteleg, és Tomas Saraceno, aki hiperkönnyű anyagból készült lebegő városokat tervez).

Az ON MOBILITY rendezői és szervezői a mobilitás gondoltatát nem csak a kiállítás témáját és helyszínét tekintve tették magukévá, hiszen maga a kiállított anyag is mindig változik, attól függően, hogy az adott ország kurátora milyen művészeket hív meg az előző kiállításokról, és kikkel bővíti ezt a névsort. A társkurátorok (magyar részről Molnár Edit) által meghívott tizenkét művész munkáiból idén júliusban ismét Amsterdamban nyílik majd kiállítás.

A kiállítás 2006.06.04-ig tekinthető meg!