2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Berlin, az eggyé vált fõváros

Berlin, az eggyé vált fõváros
A mai Berlinre nem csak azok nem ismernek rá, akik a rendszerváltás elõtt jártak ott utoljára, hanem azok sem, akik tavaly látták. Ha a Guinness-rekordok között létezne a leggyorsabban újjáépülõ város kategóriája, akkor azt biztosan Berlin nyerné.

Lassan már azok sem emlékeznek rá, hol húzódott a hírhedt berlini fal, akik annak idején a nyugati oldalról többször is átnéztek a keleti oldalra, a direkt erre a célra épített emelvényekrõl. A fal és a tövében húzódó sáv helyén ma már irodaházak és lakóépületek állnak. De nem csak ezért nehéz beazonosítani a fél évszázados megosztottság földrajzi határát, hanem azért is, mert, ha lehet, akkor talán a volt keleti oldal belvárosi része a hangulatosabb, az izgalmasabb, vendéglõkben, kávéházakban gazdagabb.
bohócdoktor vizit szja 1%

Ma már csak ajándék pólókon és hûtõgép-mágneseken olvasható az egykor torokszorító mondat: "You are leaving the American sector". Berlinnek már egyetlen része sem amerikai vagy szovjet. Berlin minden ízében, minden részletében újra berlini. Tele múzeumokkal, építészeti csodákkal, remek éttermekkel, gazdag áruházakkal, európai szinten meghatározó kulturális élettel.

Aki azt hiszi, hogy egy rövid városlátogatás során megismerheti Berlint, nagyot téved. Hacsak nem híve a gyakori ismétléseknek...

Nagy döntés elõtt álltak az új metropoliszt felépítõ német és európai építészek a berlini fal leomlásakor. Újjáépítsék-e az egykori Berlint klasszicista házaival, közép-európai tereivel, sikátoraival, gigantikus sugárútjaival és birodalmi pompájával (amelyek egy része természetesen máig meghatározza sok városrész arculatát), vagy belevágjanak a földrész legnagyobb városi építkezésébe, és a történelmi sorsfordulók által üresen hagyott belvárosi telkeken, sõt egész városrészek hûlt helyén felépítsék minden idõk legegységesebb és legmodernebb összefüggõ belvárosát. Az utóbbit választották, de nem volt teljesen szabad a kezük. A régi Berlin készen szállított egy hangulatot és egy életérzést, amelyet a több évtizedes kettéválasztás sem tüntetett el. A múlt század kultúrfõvárosa és a húszas évek léha báljainak színtere, a nemzeteket és nyelveket magába olvasztó közép-európai metropolisz máig õrzi ezeket az emlékeket.

A királyi és császári Berlin pedig készen szállított olyan megkerülhetetlen alkotásokat, amelyek Berlin felülmúlhatatlan jelképeivé váltak. I. Frigyes király nevéhez fûzõdik az egyik, valóban "megkerülhetetlen" építmény, a Brandenburgi kapu. Az akkor Berlint övezõ erdõségben a király utat vágatott feleségének a pompás Charlottenburgi kastély felé. Az utat ma Unter den Lindenként ismeri a világ, ez talán Európa leghíresebb, de biztosan a legtöbb sorsfordulót látott sugárútja. Ahol a "hársfa sétány" keresztezte az akkori városhatárt, a király megrendelésére 1789-ben kezdték el építeni a kaput, az athéni Akropolisz kapuzatának mintájára. Karl Gotthard Langhans a mai, ezredvégi városalakítók nagy elõdjeként impozáns és grandiózus épületet álmodott meg, tetején a gyõzelem istennõjével. Az istennõ azóta nézi, kik jönnek-mennek a történelmi kapu alatt. Ma leginkább bratwurstot majszoló turistákkal találkozik, akik nyáron a kapun át a tiergarten parkja felé sétálgatnak (ez maradt az egykori erdõbõl), ahol a fûben elterülve bámulják az eget Berlin felett.

Az égboltot manapság daruk homályosítják el. Hogy mit is építenek nagy tempóban, azt leginkább a Potsdamer Platz sarkán található piros Info Boxban derül ki, amelyet eddig több mint hatmillió látogató nézett meg. Számítógépes animáción látható a jövõ Berlinje, de ha kipillantunk a tetõteraszról, láthatjuk, hogy a Sony üvegpalotája már áll, mellette hegyesszögû toronyház hasítja a berlini szelet. Tervezõje, Hans Kollhoff azt vallja, egy gránittorony is lehet barátságos. Ezért tervezett meleg színû faablakokat a fasszádra, és ezért tagolta finom vonalakkal a torony minden homlokzatát. Szemközt nemrég lakták be a berliniek a Daimler-várost. A cég berlini központját egy mediterrán építészre, az olasz Ranzo Pianóra bízták. Õ az épületben tökélyre fejlesztette, amit a várostervezõk elõre megálmodtak: a grandiózus épület könnyednek hat, terecskéi és belsõ udvarai máris mágnesként vonzzák a berlinieket. Éttermek, üzletek, mozik, szálloda és kaszinó teremtenek itt várost a városban, és hozzák vissza a régi Berlin szellemét új díszletek között.

Berlin három egyeteme, három operaháza, számtalan színháza ismét nagy kihívás elé állítja Európa többi kultúrcentrumát. A vonzerõt csak növeli, hogy Berlin tudatosan a média fõvárosává is fejlõdik. Aki nyilvánosságot akar, ide, a tévéstúdiók, újságszerkesztõségek és rádióadók falansztervilágába érkezik.

Bár a város gránitba és acélba öltözve kezd új életet, egy világ biztosan megmarad. Ahogy alkonyodik, nyüzsögni kezdenek a bárok és éttermek a Kurfürsterdammon. Nyugat-Berlin legendás fõutcája, bár a fanyalgók szerint már régen nem az, ami a hetvenes-nyolcvanas években volt, még mindig nyújt igazi nagyvárosi meglepetéseket az éjszaka felfedezõinek. De már ez a környék is versenyezni kénytelen. A város keleti felén, az Oranierburger utca környékén festõmûvészek, írók, építészek, elkallódott tehetségekés szépreményû mûvészpalánták lakják be a bárokat, galériákat, kávéházzal összekötött könyvesboltokat. Aki idejében kezdett itt mûvészettel foglalkozni, mint például Klaus Biesenach, az egykori orvostanhallgató, az ma kultúrpápának mondhatja magát az egyesült város közepén. Biesenach alapította meg a berlini biennálét, amely az egyik legrangosabb képzõmûvészeti kiállítás, és jelzi, hogy egy élõ metropolisz kitermeli magából, és élteti a mûvészetet.

A berlini éjszaka technozenétõl hangos. A nyaranta rendezett Love Parade, Európa legnagyobb, milliós technofesztiválja ezekben a kis utcákban, a pinceklubokban mintha állandóan tartana. Milyen zene is illene jobban az új évezred elsõ metropoliszához?

A cikk elkészítésében partnerünk volt a MALÉV!

A cikkhez további képek is tartoznak! Klikk ide <<<