Télen a mindent beborító vastag hótakaró, tavasszal az újjáéledõ természet zsongása, nyáron a büszke fenyõfák hûvöse, õsszel pedig az ezer színben pompázó falevelek kavalkádja – érkezzünk bármelyik évszakban Marosvásárhelyre, a várost körülölelõ dombok, erdõk és mezõk szépsége lenyûgözi az utazót. Mintha egy mesevilágba csöppenne a távolról jött ember: oda, ahol a székelyek balladái, legendái játszódnak. Marosvásárhely nemcsak Erdély egyik legjelentõsebb városa, hanem székelyföld központja is. 
Üvegvarázslat a tükörteremben
A belváros a prágai Vencel térhez hasonló szerkezetû tér, a Rózsák tere köré összpontosul, amelyet a hétvégén lezárnak a forgalom elõl, s korzózók, görkorcsolyázók százai lepik el az úttestet. Akár hétvégén, akár hétköznap érkezünk a városba, séta közben érdemes megállni Marosvásárhely egyik legimpozánsabb épületénél, a Kultúrpalotánál, amely a szecesszió és a magyar népmûvészet motívumainak jegyeit viseli magán. Már homlokzata is magával ragadó: egyik részét mozaikok borítják, amelyek egy Magyarországot jelképezõ nõalakot és a magyar történelem jeles személyiségeit mintázzák. Járjuk körbe az épületet, s nézzünk fel a tetõre is: színes Zsolnay zománccserepeket látunk. Belépve a palotába, az elõcsarnokot díszes freskók díszítik. Innen carrarai márványból készült lépcsõk vezetnek fel az épület ékességéhez, a Tükörteremhez. A terem a két végén elhelyezett hatalmas muránói óriástükrökrõl kapta a nevét, eredetileg fogadások, koncertek helyszíne volt. Mégis, 12 festett üvegablaka az, amely a legnagyobb hatással van a látogatóra. Ezeken a hun-székely közös eredet elvébõl kiindulva az õstörténet egy-egy elemét emelik ki, illetve székely népballadákat idéznek meg a mûvészek. Ha az ablaktábla legalább résnyire nyitva van, érdemes kilesni a szomszédos épületre, a régi város-, jelenlegi megyeházára. Homlokzatát virág- és egyéb népi motívumok díszítik.
Gótikus csoda a várban
Marosvásárhely sokszínûségét mutatja, hogy a fõtéren továbbhaladva katolikus, görög katolikus és ortodox templomot is találunk. Mégis, a mára kissé leromlott, a XVII. században épült vár falain belül található református templom érdemli a legnagyobb figyelmet. Ebben a XIV-XV. században készült templomban erõsítették meg 1571-ben a tordai országgyûlésen meghirdetett vallási toleranciát, majd 1707-ben itt választották Erdély fejedelmévé II. Rákóczi Ferencet. A gótikus ablakokkal és egy csodálatos, a XVIII. század végén készült orgonával is büszkélkedõ templomban tucatnyi régi, festett széket is õriznek. A világoskék székekre fõleg virágokat festettek a mûvészek, némelyik ülõalkalmatosságon az egyháznak adományozó hívõ neve is olvasható.
Ez a lej nem az a lej
Marosvásárhely történelmi belvárosa nem nagy, kényelmes sétával is könnyen bejárható. Persze korgó gyomorral nem nagy élvezet a gyaloglás, térjünk hát be a Rózsák terén és környékén található kávézók, gyorséttermek vagy éttermek valamelyikébe. Pizzát, gyrost vagy hamburgert olcsón kínálnak a gyorsbüfék, de barátságos áron szolgálnak fel házias ételeket is az éttermekben. Kóstoljuk meg a helyi áfonyapálinkát, majd rendeljünk hozzá babgulyást cipóban és valamilyen tokányt vagy káposztából készült ételt. Öblítsük le a torkunkat finom csíki sörrel, s a végén a számla végösszegét látva sem fogjuk majd a fejünket. Kivéve, ha nem tudjuk, hogy Romániában lecserélik a pénzt, s az év végéig két különbözõ értékû lej van forgalomban. Ezért az üzletekben, az étlapon, s így a számlán is két összeget írnak fel, az egyik mellett szerepel, hogy RON, ez az új lej, a másik pedig a ROL (1 RON = 10 000 ROL).
Toronyiránt Segesvárra
Ha tisztában vagyunk a pénzügyekkel és több napra érkezünk Marosvásárhelyre, érdemes felfedezni a város környékét is. Induljunk bármelyik irányba, meseszép táj tárul a szemünk elé. Dél felé célpontunk Segesvár, ez az egykor szebb napokat látott szász város. A világörökség részét képezõ XIV-XV. századi vár falain belül Erdély legpompásabb várnegyedét barangolhatjuk be. Itt pillanthatjuk meg Segesvár szimbólumát, a színes cserepekkel borított, kora barokk stílusú óratornyot. A toronyban várostörténeti múzeum mûködik, tetejérõl Pazar kilátás nyílik a környékre. A torony mellett található a XV. században épült gótikus kolostortemplom. Ékessége a szintén a XV. században készült bronz keresztelõmedence és néhány anatóliai szõnyeg. A város macskaköves utcáin bolyongva egy pillanatra úgy érezzük, mintha a középkorban lennénk. Hát még ha bepillantunk abba a ma étteremként mûködõ házba, ahol a fáma szerint Vlad Tepes havasalföldi gróf, a hírhedt Drakula született. Vérrel szerencsére itt nem szolgálnak a pincérek, de az elavult Drakula-rajongóknak egy pohár vörösbor is megteszi.
Sókúra a Medve-tóban
A víz és az iszapkúrák szerelmeseinek inkább kelet felé érdemes elzarándokolniuk, egészen Szovátáig. Itt a felszín alatt vastag sóréteg húzódik, mert a térséget sok millió évvel ezelõtt tenger borította. Így fordulhat elõ, hogy a településen található tavak, köztük a legnagyobb, a Medve-tó vize is rendkívül sós. A sórétegnek köszönhetõen a víz hõmérséklete a tó mélye felé haladva fokozatosan emelkedik, s két méter mélyen elérheti a 30 fokot is. Az üdülõhelyet nyáron turisták tízezrei keresik fel. A sós víznek és az iszapnak gyógyító ereje is van, bõr- és reumatikus betegségekre, illetve meddõségre ajánlják.
Fazekasok mekkája
Ha eluntuk a fürdõzést, ideje egy kis ajándék után nézni. A bevásárlást a legtöbb turista Korondon ejti meg, ahol egyedi, a tájegységre jellemzõ fazekasmûvészeti remekeket, szõtteseket, faragványokat és fûzfavesszõbõl fonott tárgyakat szerezhetünk be. Fõszezonban az egész falu olyan, mint egy hatalmas kirakodóvásár. Portája elõtt ki-ki a saját portékáját kínálja. Érdemes a fazekasság igazi nagymestereit – például Józsa Jánost vagy Páll Magdát – felkeresni, akiknek a mûhelyébe is bekukkanthatunk. Igazi családi vállalkozások ezek, ahol a férfiak formázzák az agyagtárgyakat, kiégetik azokat, a nõk pedig felfestik a székely és népi motívumokat a tányérokra, gyertyatartókra, mézesbödönökre. A kínálat bõséges, bátran alkudozzunk az árusokkal.
Székelykapuk birodalma
A fazekasság mellett a fafaragás mesterei is a székelyek, akiknek a hagyomány szerint a portájuk is mívesen metszett fából készül. A környéken szinte minden faluban találhatunk ezekbõl a csodás székelykapukból, de talán Máréfalván készülnek a legszebbek. Van köztük egyszerû fafaragvány, festett kicsi galambdúcos és hatalmas, 4-5 méter magas is. Máréfalván a legrégebbi székelykapu 1858-bankészült és a katolikus plébánia ékessége, de a székelyek a mai napig állítanak fel újakat. Furcsa érzés, amint belépünk egy korszerû, emeletes házba az õsi székely kultúrát hirdetõ székelykapun keresztül.
Irány a sziklahasadék!
Marosvásárhely környéki csillagtúráink közül nem hagyhatjuk ki a környezõ erdõket, dombokat sem, ám ha valami igazán különlegesre vágyunk és még egy bakancsos túrához is van kedvünk, a Tordai-hasadék az elsõ számú célpont. Az itt található kopár sziklahasadék a mellette elvezetõ útról is lenyûgözõ látvány, de nagyjából két óra alatt végig is lehet sétálni rajta. A túra megszervezésében a néhol 200 méter magas sziklafal lábánál található menedékházban segítenek.
Sándor Zsolt