2024.03.29. - Auguszta

Világörökségünk: Fertõ / Neusiedlersee kultúrtáj

Világörökségünk: Fertõ / Neusiedlersee kultúrtáj
A Fertõ-tavat az UNESCO 1979-ben egyedi természeti értékei miatt bioszféra rezervátummá nyilvánította, hiszen Európa nemzetközi jelentoségû vadvize és a kontinens legnagyobb sósvizû tava, az eurázsiai sztyeppe tavak legnyugatibb képviselõje. A Világörökség Bizottság mindazonáltal - Magyarország és Ausztria példamutató együttmûködésben és közös irányelvek szerinti elõterjesztése alapján - a Fertõ-tavat / Neusiedlerseet az azt övezõ településekkel együtt 2001-ben mint kultúrtájat vette fel a Világörökségi Listára.
bohócdoktor vizit szja 1%

Vitathatatlan: a tó környéke 8000 év óta különbözõ kultúrák találkozópontja, melyen az emberi tevékenység és a földrajzi környezet evolúciós szimbiózisának eredményeként egy egyedi kulturális tájegység alakult ki. A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete, több jelentõs 18-19. századi kastélya pedig jelentõs kulturális látnivalót jelent. A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyre nincs nagy hatással a földrajzi megosztottság.

A világörökségi felterjesztésben magyar oldalról a Fertõ-Hanság Nemzeti Park Fertõ-tavi részének teljes területe, valamint Fertõboz, Fertõrákos településközpont mûemléki jelentõségû része és kõfejtõje, a fertõdi Esterházy-, a nagycenki Széchenyi-kastély és környezetük szerepelt (az ütközõzónához tartozó települések: Balf, Nagycenk, Hidegség, Fertõhomok, Hegykõ, Fertõszéplak, Sarród, Fertõújlak). Az osztrák fél a Neusiedlersee Seewinkel Nationalpark vizes élõhelyeinek területét és a mûemléki védelem alatt álló Rust szabad város belvárosát terjesztette fel.

A Fertõ-tó / Neusiedlersee terület geológiai és geomorfológiai érdekességek egyedülálló változatosságát tárja elénk. Számos részre osztják a klimatikus határok, így a viszonylag kicsiny területen belül rendkívüli módon változatos állat- és növényvilág létezik: kontinentális alföldi sztyeppei tó, szub-mediterrán dombok és szub-alpin hegyek, értékes szikes puszták, valamint elõfordulnak magashegységek is.

A klimatikus feltételek mellett a talaj és a víz magas sótartalma járul hozzá a mintegy 20 ezer éves Fertõ-tó / Neusiedlersee és a környezõ tájegység biológiai sokféleségéhez. A sósvízi élõhelyeket egész Európában a tenger közelében lehet megtalálni, míg kontinentális sósvizek csak Európa keleti részén és a Kárpát-medencében fordulnak elõ. A tó nagyon sekély: a vízmélység ugyan állandóan változik, de az átlag az egy métert sem éri el és a legmélyebb részeken sem haladja meg a 180 cm-t. Emiatt nagyméretû a vízszintingadozás, sõt, már az is elõfordult, hogy a tó kiszáradt (legutóbb 1865-1871 között). A Fertõ-vidék sajátossága továbbá a sûrû náddal borított nagy felszín, a kb. 80 sós mocsárfolt és a dombvidéki szõlõk, ugyanis a területet hosszú idõre visszatekintõ bortermelési hagyományok jellemzik.

A régészeti feltárások az i.e. VI. évezredig tudták visszakövetni a térség történetét: településmaradványok, a korai újkõkorszak embereinek nagy kiterjedésû, állandó falvai váltak ismertté. A terület késõbbi lakói a kelták, majd a rómaiak voltak. 1900-ban a Fertõ tó déli vidékén egy Marcus Aurelius (161-180) idejébõl származó gyógyfürdõ maradványaira és egy rómaiak által használt forrásra leltek, Fertõrákoson pedig két római villa romjait tárták fel.

A középkor folyamán városok és falvak hálózata alakult ki, ide értve az osztrák oldalon például Rust, Purpach, Mörbisch am See és Breitenbrunn településeket, magyar oldalon Fertõrákost, Balfot, Hidegséget, Fertõbozt és Hegykövet. A táj impresszív természeti változásai a helyi lakosok képzeletében ma is mondák, mesék és legendák formájában gazdagítják a terület kulturális örökségét.

A tó körüli települések fõutcáján ma is dominál a XVIII. század építészeti öröksége. Ekkor épült a fertõdi Esterházy és a nagycenki Széchenyi Kastély is, melyek különleges értéket képviselnek e kulturális tájegységben.

A Fertõ-tó / Neusiedlersee régió jelenlegi formájában tehát egy folyamatos és dinamikus fejlõdés eredménye, mely szemléletes példája annak, hogy a különbözõ emberi kultúrák hogyan tudták lakótereiket ezzel a különleges és változatos természeti környezettel szimbiózisban kialakítani. Ez a természeti és földrajzi feltételek mellett a föld használatának, valamint az állattenyésztésnek és a szõlõ kultúrának az eredménye.