2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Andorra

Andorra
Már maga a látvány is megragadó. Az országot 3000 méter magas hegykoszorú öleli körbe, amely csak dél felé nyitott. A szakadékos völgyek lejtõin romantikus hangulatot árasztanak a jellegzetes széles tetejû andorrai parasztházak Már az elsõ pillantás elárulja, hogy az emberek valamikor nagyon szegények voltak ezen a nehezen megközelíthetõ vidéken, ahol az év nagy részében a hótakaró borítja a tájat, s ahol egy pár birka, ló vagy marha már gazdagságot jelentett.
bohócdoktor vizit szja 1%

Bár maga a hercegség alig változott több mint 700 éves történelme során, az andorraiak ma már életszínvonaluk csúcsairól is letekinthetnek Európa többi részére.

A fõvárosban, Andorra la Vellában s az országban lévõ mindössze 50 apró településen élõk nagy része nem is andorrai. A legtöbben spanyolok, franciák és portugálok, de élnek itt angolok, németek, afrikaiak, ázsiaiak is, és természetesen az andorraiak, akik két államfõ: Franciaország államelnökének és a spanyolországi Urgel püspökének alattvalói. Csak ez a 12 000 andorrai polgár rendelkezik a hercegség áhított útlevelével. Az idegeneket voltaképpen megtûrik ebben a csaknem adómentes földi és (a téli sportok) paradicsomában, ahol nincs vám, a szociális szolgáltatások kiválóak, az iskolarendszer példamutató, a betegellátás ingyenes és a nyugdíj magas.

Az andorraiak hivatalos nyelve a katalán, a szomszédos Katalóniának és fõvárosának, Barcelonának a nyelve. Kiváltságaik természetesen gondot is okoznak. Az országban dolgozó több ezer spanyol már itt született gyermeke például sehol sincs nyilvántartva Spanyolországban. A szülõk abban reménykednek, hogy Andorra egy szép napon mégiscsak megadja a gyermekeknek az állampolgárságot jelentõ andorrai útlevelet, s így "igazi" andorraiak lehetnek. Ez azonban egyelõre csak remény, hiszen ahhoz, hogy valaki megkapja az állampolgárságot, legalább 20 évig kell élnie a kis paradicsomban, s legalább egy andorrai õst felmutatnia. Elképzelhetõ, hogy van gyorsabb út is az áhított cél felé, de az bizonyára igen drága.

Aki turistaként érkezik Andorrába - és az alacsony árak miatt igen népszerû úticél a miniország-, az igyekszik az államocskát éppen az utolsó csepp benzinnel elérni, mivel itt az üzemanyag is olcsóbb. A tulajdonképpeni "fõközség": a fõváros pezsgõ bazárjában a csaknem az összes világmárkát elfogadják fizetõeszközként. Annak viszont, aki ki tud szabadulni a bazári forgatagból és az elképesztõ gépkocsiforgalomból, érdemes egy kis idõt szánnia az eredeti Andorrára, a román stílusú kápolnák országára, ország jellegzetességeit jelentõ félköríves kõhidakra (nem egy közülük ezeréves) a vad hegyipatakok felett, a világ egyik legrégibb parlamentjére, vagy a büszke a meggyõzõdésen alapuló békés hagyományokra: "Mi nem vagyunk sem spanyolok, sem franciák, mi andorraiak vagyunk."

Aki vállalkozik erre az ismerkedésre, az hazatérve a hegyekkel koronázott kis országból, bizonyára el fog gondolkodni, hiszen mi más is némely nagy birodalom, mint zsákmányolt, majd újra elvesztett terület? És mit is jelent a nagyhatalmak számtalan háborúban szerzett tekintélye és befolyása a békés kis Andorrához képest, melynek ugyan nincs szerepe az emberiség történelmében, de ahol nincs munkanélküliség s lényegében bûnözés sem.

Nagyutazas.hu