Királyi célpont volt a gemenci vad
II. Vilmos német és Ferenc József osztrák-magyar császár és király is koptatta azokat a padlólapokat, melyek a Hercegszántó közelében, a szerb határ mentén fekvõ, teljesen felújított Karapancsa Kastély és Major épületegyüttesében ma is fellelhetõk. A Gemenci Erdõ- és Vadgazdaság Zrt. tulajdonában lévõ, a szerb határtól pár kilométerre fekvõ komplexum két kastélyból, vadászházból, majorsági épületekbõl és lóistállóból áll egy õsfás terület közepén.
Csonka Tibor, a Gemenci Erdõ- és Vadgazdaság Zrt. vezérigazgatója szerint, az állami kézben lévõ gazdaság számára lényeges természetvédelmi és egyben gazdasági cél is, hogy eredményes mûködése során egyre karakteresebben jelenjen meg az ökoturizmus. A 300 millió forintos költséggel felújított Karapancsa Kastélyban vadász- illetve pihenõhely mûködik, valamint a térség erdõ- és vadgazdálkodásával, mezõgazdaságával, valamint néprajzával kapcsolatos emlékeket bemutató múzeum nyílt.
A terület egykor Frigyes királyi herceg birtokát képezte, annak hatalmas uradalmához tartozott. A terület nagy része mai is erdõ, ártéri erdõ, tavas, mocsaras, holtágakkal, nádasokkal teletûzdelt birtok, gazdag vadállománnyal.
A török megszállás idején gyakran adott a terület menedéket a bujdosóknak, rejtekhelyet a gerillaháborút folytató végvári vitézeknek. A török uralom alóli felszabadító harcok egyik kiemelkedõ alakja, a francia származású Savoyai Jenõ herceg 1699-ben hatalmas birtokot kapott a királytól a Duna és a Dráva mentén, Mohácstól délre Bellye székhellyel. Ez a birtok lett késõbb a bellyei uradalom, amit Savoyai Jenõ herceg kiépített. Mivel a herceg utód nélkül halt meg, hatalmas birtoka a kincstáré lett. A birtokot Mária Terézia leánya, Mária Krisztina fõhercegnõ és férje vásárolta meg. Mivel a pár után se maradt örökös, elõbb II. Lipót császár és király fiára, Károlyra, majd annak fiára Albrechtre szállt a birtok tulajdonjoga.
Albrecht nevezetes tagja a Habsburg családnak: kitûnõ hadvezér, nagy birtokgyarapító és kiváló szervezõ volt. A bellyei uradalomból mintagazdaságot szervezett, a Duna kanyarulatait átvágta és gõzhajók számára is hajózhatóvá tette. Az áradásoktól megvédett területen magas színvonalú mezõgazdaságot és állattenyésztést létesített, világszínvonalra emelte a vadgazdálkodást. Ehhez elõször a területen elszaporodott farkasokat kellett kilõni, mert azok minden vadat elpusztítottak. Az ártéri erdõk területe kiváló szarvasnevelõ helynek bizonyult, ahol kinemesedett és világhírûvé vált a "bellyei szarvas", - hírére a kontinens uralkodói, a kor legnagyobb vadászai gyakran látogatták az uradalom erdeit. A fejedelmi vadászatok Albrecht fõherceg 1895-ben bekövetkezett halála után váltak igazán divattá. A birtok ura Frigyes fõherceg lett, aki - akárcsak felesége, Izabella fõhercegasszony szenvedélyes vadász volt, s azzá nevelték nyolc lányukat és egy fiukat is. Ezért mindennapossá váltak a fejedelmi vadászatok. Tekintélyes névsort lehet összeállítani az itt vadászó uralkodókból és fõurakból. Megfordult itt Albert szász király, Rudolf fõherceg (trónörökös), Vilmos Nassau hercege, Lipót bajor herceg, I Ferenc József császár és király, II. Vilmos német császár, Ferenc Ferdinánd trónörökös, az angol trónörökös, XIII. Alfonz spanyol király és Széchenyi Zsigmond gróf, a legnagyobb magyar vadász is.
II. Vilmos német császár 1910-ben vadászott utoljára az uradalom területén, melyrõl film is készült. A császár négy alkalommal vadászott a birtokon, összesen 47 szarvasbikát terített le.
A birtokot 1945 után felosztották, az elhagyott kastélyokat a határõrség vette birtokba, majd átadták az egész területet az állami erdészetnek. A kastélyt ma legnagyobb számban külföldi vadászok látogatják. Az épületben sehol sincs nyoma, de a közeli település, Budzsák idõsebb lakói felidézik, hogy Kádár János is többször megfordult a környéken.