Petra (görögül: „szikla”, arab neve: البتراء, al-Butrá) romváros Jordániában. A sivatag sziklái között megbúvó egykori karavánközpont egy arab néptörzs, a nabateusok virágzó fõvárosa volt.
A 7. századtól hanyatlásnak indult, fokozatosan elnéptelenedett és csupán a beduin pásztorok tudtak létezésérõl. Utolsó európai látogatói a keresztes lovagok voltak, majd 1812-ben Jean Louis Burckhardt svájci felfedezõ egyik útja során kalandos körülmények között ismét rátalált.
Petra régészeti feltárása a 20. században, az 1920-as években vette kezdetét. Valamivel késõbb a turisták elõtt is megnyílt a lehetõség a romváros látogatására.
Az izraeli-palesztin válság elmélyülése és a 2001. szeptember 11-i terrortámadás drasztikus visszaesést hoztak Jordánia és Petra idegenforgalmában. Bár a 2005. november 9-i Akabai-öbölbeli öngyilkos merénylet után Jordánia továbbra is viszonylag biztonságos és békés célország maradt, a korábbi látogatói kedv mindmáig nem tért vissza.
A jordániai turizmus élénkítése érdekében 2006-ban egy építészcsoport munkája nyomán megújult a látogatócentrum arculata és új, kedvezõ árú üdülési programcsomagok kínálatával hívogatják vissza a látogatókat. Jelentõs elõrelépés, hogy 2006 októbere és novembere során 59 000 turista kereste fel az országot.
2007. július 7-én Petrát a A világ hét új csodája közé választották.
