Abu-Dzabi (arabul أبو ظبى; nyugati átírásváltozata Abū Z̧aby, régebben magyarul is Abu Dhabi) az Egyesült Arab Emírségek, valamint az azonos nevû társemirátus fõvárosa, egyúttal Dubaj után az ország második legnépesebb városa.
A várost 1761-ben alapította a közeli Liva-oázisban élõ Bani Jas-törzs, s 1769-ben maguk a törzs vezetõi is ide helyezték át székhelyüket a közeli al-Dzsivából. Abu-Dzabi történelmét a 19. század folyamán a szomszédos törzsekkel folytatott hadakozás jellemezte.
A város életében nagy változást hozott 1958, amikor felfedezték a közelben rejlõ hatalmas kõolajmezõket, amelyeknek 1962-ben megindult kitermelése rendkívül gazdaggá tette az emírséget, és magát a várost is. A kezdeti idõkben, Sakbut ibn Szultán konzervativizmussal jellemezhetõ uralkodása (1928–1966) alatt az életszínvonal még csak lassú ütemben emelkedett, az 1966-ban trónra került Zaid ibn Szultán uralkodása alatt azonban megindult Abu-Dzabi rohamléptékû felvirágzása. A kõolaj-kitermelésbõl befolyó jövedelemnek köszönhetõen az 1966-ban még csak 20 ezres lakosú városkából a 20. század utolsó negyedében kiépült a ma ismert, korszerû infrastruktúrájú Abu-Dzabi, a térség egyik ipari-gazdasági központja, saját nemzetközi repülõtérrel.
1971-ig a britek kivonták csapataikat a térségbõl, s Abu-Dzabi 1971 decemberében az immár független Egyesült Arab Emírségek ideiglenes fõvárosa lett. Itt kaptak helyet az államszövetség kormányzati szervei, de Abu-Dzabi fõvárosi státusát ötévenként újítják meg, s különféle tervek ismertek Dubaj és el-Ain fõvárossá fejlesztésérõl is.
