Aragónia fõvárosa, Zaragoza többnyire kiesik a turisták spanyolországi útjából, pedig érdemes hosszabb kitérõt is tenni ebbe az izgalmas városba! A Barcelona-Madrid vasútvonalon fekvõ Zaragoza ideális megálló: elég nagy ahhoz, hogy legyen benne sok látnivaló, és elég kicsi ahhoz, hogy jól érezzük magunkat e kedélyes városban.
Zaragoza neve a római Caesaraugusta, azaz Augustus császár névbõl ered. Ebbe a provinciába már az i.e. 14.században 25 ezren vándoroltak. A muzulmán idõkben Al-Andaluz északi határvidékének fõvárosa lett.
Mindhárom korból maradtak mûemlékek, amelyek turisták százezreit vonzzák. A leggrandiózusabb közülük az Alfajería, a 11.században emelt mór uralkodói palota. Késõbb a keresztény királyok átalakították, 1490-ben Izabella királynõ ide helyezte át székhelyét. Ma az aragóniai parlament székel benne, ezért csak udvara és múzeuma látogatható. Belsõ udvara, a patio de Santa Isabel valaha az arab palota fõkertje volt. Lugasok, boltíves átjárók, szökõkút, kertek dicsérik a mór építõmûvészek tehetségét. Legbelsõ helyiségében, az egykori trónteremben, és a nyolcszögletû imaszobában megcsodálhatjuk a helyreállított alabástrom fali díszeket.
A város fõtere a Plaza del Pilar, amelyet valósággal ural a székesegyház. Az Oszlopos Madonna székesegyház nevét egy márványoszlopról kapta, amelyet Jakab apostol látomásában Szûz Mária hozott magával a mennybõl. Az oszlop köré kápolnát emeltek, majd templomok sorát, így alakult ki a többféle építészeti stílusjegyet felvonultató, hatalmas bazilika. Az ereklyén kívül egy csodás, közel fél évszázados alabástrom oltárt, és egy Goya-freskót is megcsodálhatunk a templomban.
Ugyanezen a téren áll a Megváltó-katedrális, a La Seo. Fél évszázadon át épült, így különbözõ stílusok egész sorát vonultatja fel a romántól a barokkig. Az egymásra épült korok is fellelhetõk történelmében: a muszlim Zaragoza legfontosabb mecsetjének helyén épült, amit viszont a római kori fórum templomának romjaira emeltek. Egyik homlokzata igazi mudéjar mûalkotás színes, geometrikus mintájú kerámiadíszekkel. A templomban szõnyegmúzeumot rendeztek be 14-17.századi faliszõnyegekbõl.
Az óriási, 400 m hosszú fõtérre nemcsak e két templom miatt érdemes elzarándokolni: itt találkozik a város apraja-nagyja. Az idõsebbek kiülnek valamelyik kávéház teraszára, a gyerekek rohangásznak és játszanak, a bámészkodókat artisták, bohócok szórakoztatják. El se kell mozdulni innen: az egész város felvonul a szemünk elõtt vasárnap délután.
