A római kori Sopiane - a mai Pécs - IV. századi ókeresztény temetõjét a Világörökség Bizottság 2000-ben azzal az indokkal vette fel a kultúrtörténeti kincsek listájára, hogy a feltárt építményegyüttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti az északi és nyugati római provinciák korai keresztény temetkezési építészetét és mûvészetét. A föld alatti sírkamrák és emlékkápolnák a késõ római kori Európában élt keresztény közösségek kitartásáról és hitérõl tanúskodnak, valamint bemutatják egy máig ható és napjainkig élõ kultúra és civilizáció gyökereit. 
Szórványos források már a XVIII. század elején is említést tesznek római kori leletekrõl, a tudományos feltárás azonban csak a Péter-Pál sírkamra 1782-es felfedezésével indult meg. A jelenleg legutolsó, az alaprajzilag egyedülálló nyolcszögû sírkamra feltárása 2000-ben kezdõdött. A közben eltelt több mint két évszázad során a középkori városfalon belül összesen 16 sírkamrát és több száz sírt tártak fel, valamint több ezer késorómai lelet került napvilágra. A viszonylag kis területet átfogó ókeresztény temetõi épületegyüttes az Olaszországon kívüli nekropoliszok közül a legnagyobb és legjelentõsebb, falfestése csak a Róma városi katakomba-festészethez hasonlítható. A nagyon jó minõségben megmaradt falképeken ikonográfiája egyszerre tükrözi a kor egyetemes gondolatvilágát és tartalmaz helyi, egyedi elemeket is.
A sírkamrákat eleinte római számozással azonosították a feltáró régészek, a bennük található festmények szerint azonban a köznyelv hamarosan elkeresztelte õket - az I. számú például Péter-Pál sírkamra néven ismert, a II. számú a Korsós sírkamra.
1975-ben, a Szent István tér átalakításakor került felszínre a IV. század végén épült Ókeresztény mauzóleum, egy nagyméretû, egyhajós, keletre tájolt kápolna. Alatta egy tõle szerkezetileg független, vele egyidõben épített, kisebb méretû sírkamra található. Az épületegyüttest feltehetõleg egy fontos személy tiszteletére emelték, akinek III. századi fehér márvány szarkofágja a sírkamra déli oldalán áll. A sírkamra többi falát falfestmények - bibliai tárgyú freskók és növényi ornamentika - borítja.
Az I. számú - Péter-Pál - sírkamra talán a legismertebb pannóniai ókeresztény építmény, hiszen már 1782 óta tudnak létezésérõl. Nevét onnan kapta, hogy a bejárattal szembeni fõfalon Péter és Pál apostolok mutatnak rá a Jézus jelenlétét szimbolizáló Krisztus-monogramra. E dongaboltozatos sírkamra teljes belsõ falfelületét is bibliai jeleneteket ábrázoló freskók, valamint gazdag növényi és állati ornamentika díszíti.
1939-ben tárták fel a II. számú, Korsós sírkamrát, bár már a XVIII-XIX. század fordulóján rábukkantak egy mélypince építésekor. Az észak-déli tájolású, kétszintes építmény itt is egy sírkamrából és a felette elhelyezkedõ kápolnából áll, melyben szertartásokat is tartottak, vagy itt emlékeztek meg az elhunytról halála évfordulóján. A sírkamra északi felében egy kis fülkét alakítottak ki, melynek falán kancsó és pohár ábrázolása látható - ennek a képnek köszönheti nevét a sírkamra.
Az elõbbiektõl eltér a sírkamra az Apáca utcában. Különlegességét az adja, hogy itt nem épült sírkamra szint, a négy sír a padlószint alá mélyített üregekben található. Az épület északon apszissal zárul, melyben Kr. u. 390 körül egy félkör alakú ülõpadot alkítottak ki és egy kõbõl készült oltárt helyeztek el, mely minden valószínûség szerint az itt nyugvó halottak halálának évfordulóján megtartott "lakoma" céljára szolgált.
Mindenképpen említést érdemel még a Cella trichora és a Cella septichora is. A Cella trichora, azaz a három apszisos temetõi kápolna jellegzetes ókeresztény sírépület volt: téglalap alakú középterére északon, keleten és nyugaton apszisokat építettek, délen pedig egy elõcsarnokot. A hétkaréjos temetõi épület (Cella septichora) egyedi felépítésû: egy nyújtott nyolcszögû középteret hét, a kelet-nyugati irányú fõtengely köré csoportosított karéj zár körül.
Az 1600 éves pécsi ókeresztény temetõ tehát csodálatosan mutatja a késõ római temetkezési gyakorlatot és halotti kultuszt. Rómán kívül Pécsett maradt fenn a legnagyobb és legjobb minoségû, ilyen típusú korai keresztény együttes, melynek értékét még növeli, hogy a IV. században emelt kultikus épületek olyan állapotban maradtak meg, amilyenben a népvándorlás korában voltak.
vilagorokseg.hu