Várnegyed Monacóban

A várnegyed reneszánsz stílusban épült sikátoraiban falatnyi terek kúttal, váratlanul elõbukkanó templomok, gyönyörû épületek, éttermek és boltok kötik le az embert.

Hangulatos éttermek mindenütt vannak, ahol a francia és olasz konyha egyszerre van jelen – már csak a város elhelyezkedése miatt is. A két nép habitusa közötti különbség az ételeken is tetten érhetõ, hogy ki mire használja a konyhát és a fõzést. Az olasz ételek ízletesek, harmonikus ízûek, ismerõsek, az olasz ételekkel jól lehet lakni, ha viszont a francia konyha mellett döntünk, készüljünk fel a meglepetésekre, az ismeretlen ízekre és kombinációkra, hogy a szakács öncélú kísérletezõ kedvének alanyai leszünk, és az idehaza, a magyar éttermekben és háztartásokban megszokott, a magyar táplálkozási kultúrának megfelelõ teli has állapotát úgysem érjük el. Még akkor sem, ha elõ-, fõ és utóételt is rendelünk. Szemünk viszont megtelik látvánnyal, mert a feltálalt ételek egy haladó szemléletû mûvészettörténeti könyvben is helyet kapnának - zsebünk meg kiürül.

A sikátorok után a villanegyed következik, melyet a túlgondozott kerteknek és túldíszített villáknak köszönhetõen sikerült Disneylandé alakítani. Ebbe a hibába a város több része is beleesik, a piactér például olyan rózsaszín és habos, hogy a helyszínen azonnal, minden átalakítás nélkül lehetne Csipkerózsikát forgatni. A kaszinó kertje és maga a kaszinó is egészen díszletszerû. A kaszinónak, melyet Monte Carlónak hívnak, itt sikerült az emberek kifosztását valamiféle megbecsült, elit társadalmi eseménnyé emelnie. A pórnép és pórturista nem is látogathatja a játéktermeket, csak elegáns ruhában, belépti díj ellenében hallható a faitez vos jeux felszólítás azok számára, akiknek a pénz tulajdonképpen csak paraméter, vagyis semmi tétje nincs, merre gördül a roulette-golyó.