Washington - Washington lakói közül van, aki gyûlöli, mások imádják õket. A nagy többség valószínûleg közömbös irántuk, pedig mindenhol jelen vannak. Az amerikai fõváros egyik jelképérõl, a szürke mókusról van szó, amelybõl száz éve még csak néhány cikázott a parkokban.
Washingtont ma már nem lehet elképzelni nélkülük. Az elõvárosokban és a belvárosban, a bevásárlóközpontoknál, még a Fehér Ház kertjében és a kongresszus körüli fákon is szaladgálnak.
A The Washington Post visszatekintése szerint a fõváros parkjaiban és zöld terein akkor nem volt számottevõ mókuspopuláció. A szürke mókus egykor õshonos volt az Egyesült Államok keleti partvidékén, a villámgyors mozgású állatok az ellenük folyó vadászat következtében azonban szinte az egész városból eltûntek. A mókusvadászatot csak 1906-ban tiltották be.
A századelõn a természetbarátok megnyerték a kormányt annak, hogy a fõváros egyes parkjait ismét be kell népesíteni a makogó hangot hallató kis állatokkal. A The Washington Post arról adott hírt, hogy "néhány pár érdekes kis állatot szabadon engedtek a fák között". A mókustelepítés hamarosan mozgalommá szélesedett, néhány év alatt jelentõs mókushad otthona lett a belváros.
Az akció éppen az elnöki lakhely, a Fehér Ház környékén kezdõdött. Ebben nagy szerepe volt egy híres állatkereskedõnek, Edward Schmidnek, aki hírességeknek szállított házi kedvenceket. Jó barátságban volt Theodore Roosevelt elnökkel, akinek a gyerekei odavoltak az elnöki rezidenciára telepített mókusokért. Az elnök támogatásával a mókusok ügye jó úton haladt, a parkokban etetõket helyeztek el, sõt még víztároló edényeket is felszereltek, hogy a kis állatok ne szomjazzanak. Telente a parkrendõrség feladatai közé tartozott a mókusok ellátása élelemmel.
A szürke mókusok után szintén az 1900-as évek elején engedték el Washingtonban az elsõ 18 fekete mókust, amelyeket Kanadából szállítottak az amerikai fõvárosba. A mai fekete rágcsálók, amelyek szintén mindenfelé elõfordulnak, azoknak a leszármazottai.
A szürke mókusok Washington védett polgáraivá váltak. Amikor a mókusállomány elszaporodásával a kóbor macskák például tizedelni kezdték a kis rágcsálókat, az állampolgárok panaszai nyomán a rendõrség 1912-ben azt is fontolóra vette, hogy mókusvédelmi járõröket indítanak, hogy "a törvényen kívüli macskák ne terrorizálják és gyilkolják" a mókusokat - írta annak idején a Post.
A gondoskodásnak, a hatósági védelemnek és nem utolsósorban a befolyásos támogatóknak köszönhetõen a mókusok idõvel újra birtokba vehették Washingtont.