Nem teljesen veszélytelen!
Kilencven éve, 1919. február 26-án írta alá Woodrow Wilson amerikai elnök azt a törvényt, amely nemzeti parkká nyilvánította az Egyesült Államok és a világ egyik legkedveltebb turista-látványosságát, a Grand Canyont.
A Colorado folyó szakadékvölgye Arizona állam északnyugati részén 446 kilométer hosszan, 6-30 kilométer szélességben vágódik bele a fennsíkba, a folyó helyenként 1800 méterrel mélyebben folyik, a nemzeti park területe 4930 négyzetkilométer.
A Grand Canyon nem a világ legmélyebb szurdoka, de egészen biztosan a legismertebb, a leglátványosabb és a legtöbbet tanulmányozott ilyen jellegû földrajzi képzõdmény. Területén tízezer éves indián települések nyomait is megtalálták, elsõ európaiként 1540-ben a mitikus hét aranyvárost hajszoló spanyol konkvisztádorok pillantották meg. Kétszáz évvel késõbb érkeztek ide az elsõ misszionáriusok, a terület feltérképezése csak a XIX. század közepén kezdõdött meg. Az elsõ telepesek a Grand Canyon ásványkincseinek kitermelését fontolgatták, de gyorsan rájöttek, hogy a turizmus sokkal kisebb fáradsággal sokkal nagyobb bevétellel kecsegtet. A területet 1873-ban nyilvánították védettnek, majd 1919-ben nemzeti parknak. A Grand Canyon területén 1500 növény-, 355 madár-, 89 emlõs-, 47 csúszómászó, 9 kétéltû és 17 halfajta él, közülük sok csak itt található meg. Egy gát 1963-as megépítése óta idõrõl idõre mesterségesen kell növelni a folyó vízhozamát, hogy felélesszék a szegényedõ, veszélyeztetett ökoszisztémát.
A Grand Canyon a világ egyik leghíresebb természeti látványossága, amelyet évente több mint ötmillióan keresnek fel. A látogatóknak lehetõségük van a túrázásra gyalog, öszvérháton és néhány száz dollár ellenében végigcsónakázhatnak a folyón is, ha nem félnek a vadvizektõl. A látványt élvezhetik a levegõbõl is, nem csak repülõgéprõl: két éve adták át a Skywalk elnevezésû üvegpadlós kilátót, amely olyan érzést kelt a rá kimerészkedõkben, mintha a levegõben állnának.
A Grand Canyon még ma sem veszélytelen hely: az 1870-es évek óta több mint 600 halálesetet jegyeztek itt fel. Akadt, aki fényképezés közben szédült le a sziklaperemrõl, mások ugyanezt öngyilkossági szándékkal tették, adaktak, akik vízbe fulladtak, hõgutát kaptak vagy kiszáradtak, megint mások légi szerencsétlenségben vesztették életüket, a villám csapott beléjük vagy kõlavina zúdult rájuk. A park területén mentõszolgálat mûködik, amely évente több száz embert szabadít ki szorult helyzetébõl.
