Budapest felõl a Vértes és a Gerecse hegység találkozásának völgyeibõl kilépve, míg nyugati irányból a Kisalföld síkja után a Gerecse zöldellõ vonulatának tövében pillantják meg városunkat a hozzánk érkezõ látogatók.
A Turul emlékmû és a Szelim-barlang látványa messzirõl vonzza a tekintetet, s idéz fel régmúltra utaló emlékeket, legendákat. Tatabánya Komárom-Esztergom megye székhelye, 3 település egyesülésekor kapott városi rangot. Évtizedeken át a bányászat és a hozzá kapcsoló ipar határozta meg az itteniek életét.
A tatabányai szénmedence utolsó termelõüzeménél, a XV-ös aknánál került kialakításra a Szabadtéri Bányászati Múzeum, más nevén a Bányaskanzen. A kõbányászok embert próbáló, munkás hétköznapjaiba nyerhetünk betekintést a szabadtéri gépbemutatók, a korhûen berendezett bányászlakások üzletek és irodák segítségével.
Az elsõ látnivaló, ami a látogatók szeme elé tárul, az a múzeum bejáratával szemben álló monumentális, acélszerkezetû aknatorony, ami oly jellemzõ volt a tatabányai bányaüzemekre. Az alatta megbújó, 286 méter mély függõleges akna a bánya szellõzõjeként funkcionált. Az egykori irodaépületben most azoknak az ásványoknak, kõzeteknek és fosszíliáknak a kiállítása nézhetõ meg, melyeket a tatabányai bányák feltárása és a szénkitermelés során találtak. Bányásznapok alkalmával korabeli öltözéket viselõ szakemberek tartanak elõadást az érdeklõdõknek a bányászat történtérõl- és technikáiról.
Városunk új büszkesége a Gyémánt Fürdõ, Magyarország elsõ családi fürdõje. A komplexum területén több gyermekbarát szolgáltatás is fellelhetõ, úgymint gyermekpancsolók, játszótér, szoptatószoba, gyermekmegõrzõ szakképzett animátorokkal, valamint gyermekmenüket is kínáló étterem. A strand egész évben nyitva áll vendégei számára. Télen hét különbözõ hõmérsékletû medence és szaunapark, nyáron majd 2000 négyzetméteres vízfelület kényezteti a víz szerelmeseit. Ezek mellett többféle csúszda, hullámmedence és raftingpálya színezi nyári élményeinket. A sportot kedvelõ vendégek a röplabdapályán, futballpályán és görkorcsolyapályán hódolhatnak hobbijuknak.
A színházkedvelõket a Jászai Mari Színház társulata várja igényes repertoárjával egy 21. századi tecnikával felszerelt, gyönyörûen felújított mûemlék épületben.
A természetet és a kirándulást kedvelõk is megtalálják nálunk számításukat. A Kõ-hegyen álló Turul emlékmûvet és a Szelim-barlangot összekötõ, egy kilométeres sétaút egy minden korosztály számára teljesíthetõ tanösvény, melynek végigbarangolása során a Vértes és Gerecse természetföldrajzával ismerkedhetünk meg. A kirándulókat megújult ismertetõ táblák és turistajelzések segítik a tájékozódásban, valamint felújított padok és kiépített infrastruktúra (vízvezeték, világítás) teszik kényelmesebbé a természetjárást. Legendák szólnak arról, hogy a török idején Szelim szultán hét falunak a barlangba menekült népét fojtotta meg a barlang nyílása elé rakott tûz füstjével, más történetek ezt a kegyetlen tömegmészárlást a tatárok terhére róják. Az itt fellelt leletek régészeti vizsgálata során kiderült, hogy azok tatárjárás koriak, így a kutatások ez utóbbit támasztják alá. A barlangtól néhány száz méterre áll az egykori XII-es akna felvonójából kialakított, harminc méter magas, Ranzinger Vince bányászmérnökrõl elnevezett kilátó, melyrõl páratlan kilátás nyílik a környezõ vidékre.
A Gerecse hegységben barangolva több értékes növényfajokkal találkozhatunk, mint a sárga kövirózsával, a magyar zergevirágal, a sugaras zsoltinával, a turbánliliommal, vagy a csinos árvalányhajjal. A fokozottan védett növényfajok közül a magyarföldi husáng érdemel említést. A térség állatvilágából kiemelhetõ a denevérfauna és a madárvilág gazdagsága. A hegységben számos, rövidebb-hosszabb barlang található, melyekbõl eddig közel háromszázat tártak fel. Néhány barlang páratlanul gazdag régészeti-õslénytani lelõhely, emellett ritka denevérfajoknak vagy nagyszámú denevérkolóniáknak adnak otthont.
Elõfordulnak még egyéb jellemzõ emlõsfajok is, mint például a pele, a vidra, a vadmacska és a borz. A hegység madárvilágának fészkelõ fajai közül a fokozottan védett barna kánya, békászó sas, hamvas rétihéja, fekete gólya, gyöngybagoly, gyurgyalag, kerecsensólyom, kígyászölyv, kuvik és a parlagi sas a legfontosabbak. A hegy lábánál található látványosságok egyike a János-forrás, ami régóta a környék legnépszerûbb kirándulóhelye.
A zordabb, téli idõszakban a közeli Csákányos-pusztán – amely már a Vértesi Natúrpark területén található – szánkó és sípálya várja a havas sportok kedvelõit.
A várostól 3 km-re, nyugatra fekvõ Vértesszõlõsön félmillió éves elõembertelepet tártak fel, amely világviszonylatban is nagyon ritka régészeti leletnek számít. A Samunak elkeresztelt elõember, a Homo erectus seu sapiens Paleohungaricus, átmenetet képez a még csak fölegyenesedõ és a már értelmes õsember között. A szenzációs leletre alapított múzeumban az elõember lábnyoma, csont-, kvarcit- és kovakavics eszközei, tûzhelye, valamint egy kardfogú tigris szemfogai és néhány õsnövényfaj látható.
Tatabányától 10 kilométerre, a Vértes erdeiben bújik meg a szabálytalan ötszög alaprajzú középkori erõsség, Vitány vára. Építtetõje ismeretlen, valószerûsíthetõen a Csákok nevéhez köthetõ. Elsõ írásos emléke elõször Károly Róbert idejébõl, 1324-bõl maradt ránk. A ma romos állapotban látható vár nehezen megközelíthetõ helyen található, de érdemes nagyobb túrára is rászánni magunkat, mert különlegesen szép környezete és látványa kárpótolja fáradtságunkat.
A Vértes lankái között továbbhaladva Várgesztesre jutunk. A település nevezetessége a gyönyörû fekvésû, középkori eredetû vár, amelynek jelentõs része szinte teljes épségben megmaradt. Gesztes váráról elõször 1332-ben tettek említést a korabeli okiratok, de Zsigmond idejében már királyi vár lett. A XV. század közepén fõként vadászkastélyként mûködött. A XVI. században a törökök több alkalommal is ostromolták. Az 1960-as években helyrehozták, olyannyira, hogy ma 120 fõt fogadni képes turistaszálló és csodálatos panoráma várja a látogatókat.
Rejtõzködõ szépségek kútfõje a Tatabányától 15 km-re, délre található parányi Majk is. Ez a puszta szerzeteseknek épült 1733-mal kezdõdõen. Azt azonban még a szerzetesek – esetünkben a kamalduliak (nevük az elsõ pártfogó olasz Camoldolitól származik) – sem gondolták, hogy remeteségük mindössze nyúlfarknyi idõre fogadhatja be õket. 1782 januárjában ugyanis II. József rendeletére, mint hasznot nem hajtó vallásos csoportosulást, feloszlatták a rendet. Ez a rend ugyanis a magának való örökös csend, a mindenkiért való imádkozás, a meg nem szólalás, és a teljes önellátás eszményképét gyakorolta.
A kõkerítéssel körbevett remeteségben, mértani elrendezésben 17 barátlakás (cella), az északkeleti oldalon pedig a fõépület (foresteria, vagyis „erdei kolostor”), benne a kegyúr lakosztálya, illetve a hozzáépített refektórium (ebédlõ) és a könyvtár foglal helyet. A cellák számát 20-ra tervezték, valamennyit fõúri donációk igénybevételével. Errõl tanúskodnak a cellák homlokzatába beépített adományozói címerek is. A részben már helyreállított épületek számos érdekes témában (freskófestészet, korabeli berendezési tárgyak, udvari márványkutak, gyógynövények termesztése és feldolgozása stb.) nyújtanak a turistáknak látnivalót. Valaha a kerítésen kívül és belül szép park is díszlett, melynek egyes fái (amerikai vöröstölgy, tiszafák, különféle fenyõk) a mai napig túlélték a mostohább idõket.
