"A turistáknak mintegy 85 százaléka felkeres egy tangóshow-t, mert azok két vonzó dolgot egyesítenek: a jó táncot és a jó asztalt. A marhahús a kulcs" - mondja Marcelo Ruggieri, a 13 tangó-vacsoraszínházat összefogó kamara elnöke.
Akárcsak egy jazzklub New Orleansban vagy egy szambaparádé Rio de Janeiróban, a tangóbemutató kihagyhatatlan látványosság Buenos Airesben.
Juan Fabbri tangóimpresszáriónál már akkora a forgalom, hogy õ maga sem jut asztalhoz az általa vezetett 500 személyes tangó- vacsoraszínházban. Az Esquina Carlos Gardelben esténként egy tût sem lehetne leejteni. A vendégek 14-28 ezer forintnak megfelelõ összeget fizetnek egy helyért, amelyre lehuppanva steaket fogyaszthatnak, miközben elõbb végignéznek egy filmet arról, hogyan született a tangó a XIX. században, sajátos módon elegyítve a melankolikus argentin zenét és a táncot, majd a vacsora után élõzenés táncshow-t nézhetnek végig.
A színház csak karácsonykor zár be, az év minden más napján zsúfolásig megtelik. A Fabbri színházához hasonló többi létesítmény is saját koreográfusokat, táncosokat, zenészeket és díszlettervezõket alkalmaz, hozzájárulva az évente 25 százalékkal - az általános gazdasági növekedésnél háromszor gyorsabb ütemben - gyarapodó úgynevezett "tangógazdasághoz".
Akinek nincs pénze a vacsoraszínházra, az olcsóbb bárokba megy, ahol harmonika szól és a hagyományos tangót elektronikus feldolgozásban is hallani lehet.
A legkifinomultabb tangórajongók - évente 25 ezren iratkoznak be a tangóiskolákba - olyan társasági táncoknak is hódolnak, mint a milonga, és pénzüket tangótánccipõkre és más felszerelésekre költik. Tavaly 400 ezer vendége volt a fõváros fõ tangóeseményeinek: egy zenei fesztiválnak és egy nemzetközi táncversenynek.
"Buenos Aires városa számára a legfõbb jövedelemforrás a turizmus, és azon belül a tangó a legfontosabb fûszer" - mondja Fabbri, aki hét éve nyitotta meg az Esquina Carlos Gardelt, amely Argentína leghíresebb énekesének nevét viseli.
Egy tangóénekesét, természetesen.