Kalocsa

Kalocsa igen régóta számít lakott területnek, a városban és környékén régészeti emlékek beszélnek errõl. A legrégebbi lelet egy i.sz. 300 körüli kelta település maradványait mutatja be. A honfoglaláskor a fejedelmi nemzetség szállásterülete lett.

Államalapító Szent István király 1002 körül megalapította itt az ország második érsekségét, és elsõ érsekévé kinevezte Asztrik apátot, aki elhozta számára a pápától a koronát. Ez idõ tájt épült fel a mindenkori érsekek lakhelye, és a székesegyház, amely aztán a történelem viharainak köszönhetõen többször is újjáépült. A kalocsai érsekek gyakran országos hírû hadvezérek, közjogi méltóságok is voltak, mint pl. Csák Ugrin, Tomori Pál. A török megszállás tönkretette Kalocsát, az épületek romba dõltek, a lakosság elvándorolt. Az érsekség is csak 1710 körül települt vissza, és ettõl fogva a város jelentõs fejlõdésnek indult. Az egyházi intézmények, az érseki uradalom határozták meg a település lakóinak életét.

A város érsekei sokat tettek a kultúráért is. Iskolákat alapítottak, létrehozták a (mai) Fõszékesegyházi Könyvtárat, nagyarányú építkezésekbe kezdtek.

A XIX. századi kapitalista gazdasági fellendülés elkerülte a várost. Az ipar megmaradt a kisipari keretek között. Fejlõdött viszont a város szellemi élete: az országos hírû gimnázium mellett tanítóképzõ is létesült, és az iskolanõvérek Kalocsára telepítésével a nõnevelés ügye is elõre mozdult. Sok kulturális egylet tömörítette a civil lakosságot.

Az 1880-as években leváltak a városról az ún. szállások, ahol a mezõgazdaságban dolgozók éltek, és külön települések lettek. A város fejlõdése lelassult, és ez a tendencia folytatódott az elsõ világháború után is. Lassan haladt elõre a gazdasági élet, melynek akkor − és azóta is − középpontja a fûszerpaprika termesztése és feldolgozása. Elõtérbe kerültek a népmûvészeti hagyományok, és elindult világhódító útjára a kalocsai folklór.
A második világháború után, hasonlóan a többi egyházi központhoz, Kalocsa is a mellõzött települések sorába került. Megszüntettek sok iskolát, a törvényszéket, a jezsuita rendházat, helyettük börtön, fiúnevelõ intézet, laktanyák kerültek ide. A 60-as évek táján mégis fejlõdésnek indulhatott a város, újra nem kis részben a fûszerpaprikának köszönhetõen. Több könnyûipari üzem létesült, és az infrastruktúra helyzete is javult.

Ma a város egy, az építészeti, népmûvészeti hagyományokat megõrzõ, hangulatos, ápolt település, amely vonzza a turistákat. Évente három napon június elején a Kék Madár Fesztivál, júniusban/júliusban a Duna Menti Folklórfesztivál irányítja a figyelmet Kalocsára. A millennium évében szoborpark és sétálóutca létesült a város központjában, termálfürdõvel gazdagodott, és a történelmi városközponttal, múzeumokkal együtt mindent megtesz azért, hogy jól érezze magát és szép emlékekkel távozzon mindenki, aki Kalocsára látogat.