Európa legérdekesebb borvidékei közé tartozik a tokaji régió, nemcsak az édes aszú és az egyedi száraz fehérborok, hanem különleges, zsidó, orosz, magyar és görög elemeket ötvözõ történelme és kultúrája miatt is – olvasható a The New York Times hétvégi utazási mellékletében.
A tekintélyes napilap terjedelmes riportban számolt be „Magyarország rejtett kincsérõl”; a melléklet nyitó írásához a tarcali bortermelõ körzetrõl csatoltak egy fotót. A szerzõ felhívta a figyelmet arra, hogy a térség bortermelõ központjáról, Tokajról elnevezett terület Európa legrégebbi bejegyzett bortermelõ vidéke, régebbi a francia Bordeaux-nál, a portugál Portónál vagy az olasz Chiantinál, sok borospincét a XVI. század közepén alakítottak ki. A bortúrák keretében az érdeklõdõk otthonaikban és saját pincészetükben találkozhatnak a borászokkal.
A cikkíró egy szakértõt idézve megjegyezte, hogy a vidék kapcsán mindenkinek elõször az édes borok jutnak eszébe, ám egy sor egyéb fajtát is elõállítanak, remek, egyre ismertebb száraz borok kerülnek ki a pincészetekbõl. A szerzõ nemrégen tett borkóstoló körutat a körzetben, megállapítva, hogy az nincs a turisták által annyira agyonlátogatva, mint a kaliforniai borkészítés központja, a Napa-völgy vagy a franciaországi Burgundia. Az írás térképeket és több képet közölt Tokajról és különbözõ pincészetekrõl, ezenkívül részletes információval szolgált arról, hogyan lehet eljutni a térségbe, és hol, milyen áron lehet megszállni.
