Molière a Tartuffe-öt 1664-ben Versailles-ban, az Udvar elõtt mutatta be; de érseki követelésre XIV. Lajos betiltotta. Mindazonáltal a király szívesen olvasta fel a darabot olyan közönség elõtt, melynek soraiban egyházi méltóságok is helyet foglaltak. Bár az elsõ három felvonást folyamatosan játszották az udvarban, Moliere nem kapott engedélyt színházi bemutatóra.
Színházát bezárták, a plakátokat letépték, és Párizs érseke kiátkozással fenyegette meg azokat, akik játszani mernek a Tartuffe-ben, olvassák vagy nézik azt. Véleménye szerint: „Fölöttébb veszedelmes komédia, amely... az álszentség kipellengérezésének ürügyén módot ad arra, hogy hasonlóval vádolják - megkülönböztetés nélkül - mindazokat, akik a legszilárdabb hitrõl tesznek tanúságot, s ily módon kiteszi õket a szabadgondolkodók csúfolódásainak és rágalmainak.”
Az elsõ változatban a címszereplõ még szerzetesi ruhát hordott, ezt „levetették vele”, hogy általánosabb legyen a figura, és mindenfajta képmutató magára vehesse az író vádjait.
Csak hosszú csatározások után, l669-tõl játszhatták újra.
„Micsoda expozíció! Egyedülálló a világon; ez a legjobb és legnagyobb, ami e téren létezik... Nyomban, kezdettõl fogva minden roppant jelentõs, és valami elkövetkezõ még fontosabbra enged következtetn.i” Goethe.
„A képmutatás mestersége a legelõnyösebb ... akinek van esze, az alkalmazkodik korának bûneihez.” Moliere: Don Juan.
Az elõdás a Szegedi Nemzeti Színházban tekinthetõ meg.
Információ és jegyrendelés: 62/554-713, 554-714, 554-715!
