2020.12.02. - Melinda, Vivien

Parabélyeg

A mûvészbélyeg négy évtizede a fluxustól az internetig - Budapest, Szépmûvészeti Múzeum, 2007. március 23 - 2007. június 24.
bohócdoktor vizit szja 1%

A filatelisták parabélyegnek neveznek minden olyan bélyeget, ami nem postai célokra készült: ide tartoznak az okmánybélyegek, jótékonysági bélyegek mellett a mûvészbélyegek is. Magyarországon a világ legjobb mûvészbélyeg múzeuma található az Artpool-ban, melynek anyagából a Szépmûvészeti Múzeum 1987 után most másodszorra nyújt válogatást.

A mûvészbélyeg a MAIL ART-nak nevezett mûvészeti irányzat speciális válfajaként értelmezhetõ. A kapcsolatmûvészetnek is nevezett mail art nevét J.M. Poinsot-tól kapta, aki hasonló címen egy könyvet adott ki 1971-ben. Poinsot könyvében (illetve a könyv elõzményének tekinthetõ 1971-es Párizsi Biennálé „Envois” - „Küldemények” szekciójában) két fiatal magyar mûvész is szerepelt: Konkoly Gyula és Tót Endre. A mail art gyökerei ugyanakkor még ennél is régebbre nyúlnak vissza, a fluxus-ig, sõt még annál is tovább: természetesen a mûfaj teljes története a legalapvetõbb forrásmunkákkal megtalálható az Artpool Mûvészet Kutatóközpont honlapján.

Az Artpool vezetõje, Galántai György maga is aktív résztvevõje mind a mai napig az általa „Eternal Network”-nek nevezett mûvészeti kapcsolathálónak, mely egyes vélemények szerint a Woodstock-hatás képzõmûvészeti manifesztációjának tekinthetõ. Galántai volt a kurátora a 20 évvel ezelõtti kiállításnak is, a mostani tárlaton viszont már az új médium, az Internet is a mûvészbélyegek valódi filozófiájának a szolgálatába áll - a kiállítás és a bélyegmúzeum csaknem teljes anyaga elérhetõ a cybertéren keresztül.

Viszont már csak azért is érdemes elmenni erre a kiállításra, mert kedvenc kultúrbloggereim számára is új, soha-nem-hallott projektnek tûnik az LCSV4 szülõatyjának, Darren Di Lieto-nak MAILmeART címû projektje, melynek a lényege, hogy a kreatív alkotók hagyományos postai küldeményeket használjanak mûalkotás céljára, és azt postán adják is fel a fent nevezett úriembernek.

Pedig végre egyszer annak is lehetne örülni, hogy vannak olyan (mûvészeti) területek, ahol nem vagyunk csaknem 40 éves csúszásban...