Lelkes Miklós: Pilisszántó
A mészkõ fehérsége párolog.
Járják a hegyet régmúlt szarvasok.
Bogár kering és ösvény és idõ -
kétkedõ kéket oldó, szépítõ.
Felhõ megy át a volt-felhõtlenen.
Agancsok futnak felfénylõ hegyen.
Manó-bukfencek, lepke-ablakok.
Álmos tükörben erdõszél ragyog.
Bíbor tükörben erdõszél vakít.
Felrepteti arany fácánjait.
Házak ballagnak lent, mint lassú nyáj.
A pásztor-ég a völgyre rátalál.
Elhúnyt a kék, a nagy hunyorgató.
Kráterben kél egy patás hold-lakó.
Ki-kifülel: dörög vagy nem dörög
s cimorául ki kíván ördögöt.
Ágak, füvek, kezek sötétlenek.
Tücsökhang égig perdül: este lett.
Fent csillagokból nagy birodalom.
Hallgat. A hallgatását hallgatom.
Lelkes Miklós