2021.01.25. - Pál

Brüsszel

Brüsszel
Ha valaki nem tudná, Brüsszelt nem belgák, nem vallonok, de nem is flamandok lakják, hanem "a brüsszeliek". A hosszabb-rövidebb idõre Belgium (és Európa fõvárosában) megtelepedõ külföldiek, akik egyébként már maguk is színtiszta brüsszeliek, gyakran elkövetik azt a hibát, hogy gyanúsan francia vagy flamand nevû szomszéduktól megkérdezik: a Belgiumban élõ egyik vagy másik nagy népcsoporthoz tartoznak-e. "Je suis bruxellois" (azaz "brüsszeli vagyok") - vágják rá ilyenkor az esetek többségében a megkérdezettek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
bohócdoktor vizit szja 1%

Talán meglepõ, hogy ahol egy ilyen egyszerû kérdésre sincs nyílegyenes válasz, ott más igazságokhoz is csak kerülõ úton lehet eljutni. Brüsszel Párizstól, Londontól vagy Amszterdamtól eltérõen talán nem ejti azonnal rabul szépségével az idelátogatót. Ehelyett akár egy szemérmes lány, kéreti magát, és csak fokozatosan tárja fel igazi arcát, mondhatni szépségét az idegenek elõtt. Ennek az imázsnak csak látszólag mond ellent, hogy a belga fõváros vitathatatlanul a világ egyik legpompásabb és építészetileg legremekebb városközpontját mondhatja magáénak. A flamand reneszánsz stílusát idézõ és a barokk elemeit is ötvözõ híres Grand Place (a fõtér) minden turista elsõ célpontja, akárcsak az innen egy kõhajításnyira lévõ "Pisilõ fiú" (Mannequin Pis), amely a város északi peremén található és az 1958-as világkiállításra épült Atomiummal együtt Brüsszel szimbólumának számít.

Valljuk be, gondban lenne az, aki az említetteken kívül más nevezetességet akarna felsorolni a belga fõvárosban. Brüsszel tipikusan olyan város, amelyet nem érdemes egy turistabusz ablakából megismerni. Nehéz egyetlen jelzõt találni rá, beskatulyázni és sokak számára éppen ez a tulajdonsága teszi izgalmassá. Brüsszel eklektikus város a szó szoros és tágabb értelmében. A stílusok keveredése nemcsak az építészetre jellemzõ, hanem az egész itteni mikrovilág sajátja, legyen szó a lakóiról, kulturális életérõl vagy akár konyhamûvészetérõl.

A 979-ben alapított település hosszú története során volt francia, spanyol, holland és osztrák uralom alatt. Maga a város - akárcsak Belgium - a latin (francia) és a német kultúra találkozásánál fekszik, ami részben magyarázattal szolgál arra, hogy miért érzik itt otthonosan magukat a lehetõ legkülönfélébb égtájakról érkezett emberek. Multikulturális és kozmopolita jellegét meghatározza, hogy kétnyelvû (francia és flamand), de az európai intézmények (Európai Unió és a NATO) jóvoltából az angol használata is meglehetõsen széles körben elterjedt. Sok külföldit vonz ide ez a pezsgõ sokszínûség - annyira sokat, hogy becslések szerint a fõváros tíz lakójából három nem belga származású.

Brüsszel egyik legnagyobb elõnye, hogy kellemes élni benne. Egymillió lakosával még bõven az elviselhetõség határain belül van és bizonyos napszakok kivételével közlekedni is lehet. Más metropolisokhoz való földrajzi közelsége (Párizs, London, Amszterdam és Köln 300 kilométeres körön belül van) nagy szerepet játszott abban, hogy éppen ide teleültek a legfontosabb európai intézmények. A brüsszeliek arra is roppant büszkék, hogy övék a világ egyik legzöldebb fõvárosa. Szép, rendezett parkokból valóban nincs hiány. A város egyik déli kerülete pedig szinte belesimul egy hatalmas erdõbe, a festõi Foret de Soignes-ba, amely néhány kilométerrel odébb a történelembõl jól ismert Waterloot szegélyezi.

Európa fõvárosát élénk és nyüzsgõ kulturális élet jellemzi. Brüsszelnek sikerült megtalálnia a helyét és sajátos mûvészeti-kulturális arculatát, ami pedig a nagy világvárosok közelsége miatt nem volt túlzottan egyszerû dolog. A brüsszeliek a képzõmûvészetben különösen a szürrealizmusra fogékonyak, a rossznyelvek szerint nem véletlenül. René Magritte szürrealista festõ neve mindenesetre messzeföldön is jól cseng. A jelenkor nagy francia mûvészei is gyakori vendégek Brüsszelben. A Forest-National színpadán mindennaposak a francia és nemzetközi világsztárok fellépései. Mások inkább alkotómûhelynek tekintik Belgium fõvárosát. Maurice Béjart, a világhírû francia balettkoreográfus legtermékenyebb alkotói korszaka éppen Brüsszelhez köthetõ.

Különleges színfoltja a város kulturális életének a minden évben megrendezett Jazzmaraton, amelyre tízezrek érkeznek külföldrõl. Ilyenkor a város több mint félszáz bárjában és szabadtéren szól a jazzmuzsika és menetrendszerû buszjáratok szállítják a zenebarátokat egyik helyrõl a másikra.

Brüsszelrõl nem lehet szólni anélkül, hogy ne tegyünk említést a gasztronómiáról. Egyesek szerint az egész város tulajdonképpen egy nagy étterem. A legismertebb "hascsomópont" a már említett fõtér környékén található, ahol speciális fûtött teraszok várják a közszemlére kitett finomságok látványától szabadulni nem tudó járókelõket. A sült krumplival tálalt feketekagyló messzeföldön híres, de legalábbis ennyire népszerûek a "lórúgáserejû" Trappista-sörök, amelyeknek sehol nincs párjuk. Ennek a belgák a megmondhatói, akik egy statisztika szerint fejenként éves átlagban 104 liter sört gurítanak le a torkukon. Külön kuriózumnak számít "a méteres sör": egy méter hosszú ládában legalább 12 üvegnek van hely. De ha valaki végképp meg akarja édesíteni a brüsszeli tartózkodás óráit, akkor jól teszi, ha elutazás elõtt "feltankol" az egyedülállóan finom belga csokikból (a Godiva, a Neuhaus és a Leonidas különösen ajánlott). Ajándéknak sem utolsó, feltéve, hogy a hosszú út alatt kitart otthonig.

Gyévai Zoltán