Ma már nem a legendás Orient Expressen, s nem is Graham Greene kalandregényének Ostendébõl induló vonatán, hanem zömében repülõgépen érkeznek a turisták a "hajnalfényben égõ" Boszporusz partjára - a két földrészt, a bizánci az iszlám és a XXI. századi nyugati kultúrát összekötõ - több mint tízmilliós metropolisba, Isztambulba. Ha az Aranyszarv-öböl fölött átívelõ Galata-hídon sétálgatunk éjféltájt, légfürdõzve az uralkodó délnyugati szélben, a "lodoszban", eltelve a holdfénnyel... 
Az éjszakai Isztambul megfejthetetlen titkokat rejt. Szokatlan például, hogy a buszvezetõ félúton mindenkit leszállít, ha lejár a munkaideje, és olcsón már csak iránytaxival juthatunk tovább. Isztambul kétarcú város - kezdetben nyomasztó a hatalmas nyüzsgés, forgalmi zûrzavar, s hogy a három évezred alatt egymásra rétegzõdött mûemlékek sokasága miatt áthatolhatatlannak, legyõzhetetlennek érezzük. Jók döntünk, ha kiindulópontnak az eminönü teret választjuk, útba ejtve a Yeni Cami mecsetet, amelyet könnyen felismerünk négy "elefántlábon" álló színpompás kupolájáról. Mögötte találjuk az Egyiptomi bazárt, amelyet gyógynövény- és virágmagárusok, kisállatok százai, tarka tollú papagájok népesítenek be. Ez persze nem mérhetõ a Nagy Bazárhoz, amelynek több kilométeres hûvös labirintusában, az aranymûvesek és bõrösök, szíjgyártók utcáiban bolyongva elragad bennünket a konzumállási láz. Rézedényekkel, szõrmékkel, nyeregtakarókkal megrakva keressük a kijáratot, hogy minél elõbb kivallathassuk az olcsón kapható mágikus ékszert, a kéküveg varázsszemet a bondzsut, amely ha bandzsít, azt jelzi, kedvesünk megcsal bennünket.
Az is bevett módja a vásárlással egybekötött városnézésnek, hogy egész napra kibérelünk egy taxit. Ez nem túl drága, s egyben kirándulás a török folklórba, mert a sofõr, akit általában Alinak vagy Juszufnak hívnak, népdalokat énekelve hajt át a városon. Eljuthatunk kevésbé ismert helyekre, így a yeniköyök negyedébe, ahol a magyar származású janicsárok utódai laknak ma is. Az ázsiai parton pedig elkalandozhatunk olyan városrészekbe, amelyeket még nem érintett meg a modernizáció. Itt burnuszt és cowboycsizmát viselõ újmódi "sejkekkel", vízárus fiúcskákkal találkozunk vagy édességárusokkal, akik "Lofat! Lofat!" Kiáltással járják az utcákat. A taxis bemutatja népes rokonságát, akik - véletlenül - mind kereskedõk. Alkudozás közben teával vendégelik meg a vevõt, de ez már egyfajta szóbeli szerzõdéskötést jelent, ilyenkor már illik vásárolni valamit.
Az õsi Konstantinápolyba, a Hippodrom parkba, a kávé, pörkölt mogyoró, szentjánoskenyér, szukorfû, sáfrány, sült bárányhús illatát árasztó kis éttermekkel szegélyezett Babiali utcán - föltéve, hogy sikerül elhárítani a vendéglõsök invitálását - legegyszerûbben gyalogosan juthatunk el. A tágas parkot a több mint 2500 évvel ezelõtt emelt Haga Sophia, az Isteni bölcsesség Temploma uralja, amely a Szent Péter-bazilika, a sevillai katedrális és a milánói dóm után a világ legnagyobb egyházi épülete. A hatalmas bronzkapun belépve, ráállhatunk a fekete márványkorongra, a "világ köldökére", miközben a delejes ragyogású aranymozaikról Gábriel arkangyal néz le ránk, vagy arrébb Piroska (I. László királyunk lánya), aki Eiréné néven II. Komneosz császár felesége volt.
Amit mindenképp látni kell, az a Topkapi (Ágyúkapu) szeráj, amit II. Mehmed kezdett építtetni a félsziget "orrára". Nincs messze a Haga Sophia-tól, mégis lassan jutunk oda, mert koldusok, cipõtisztítók, anzixárusok követnek bennünket csapatosan, s nem nagy megértést tanúsítanak az iránt, hogy mi nem miattuk álltunk meg, inkább az egyiptomi obeliszket vagy a kígyókkal ékesített spiráloszlopot szeretnénk megnézni. A várfalakkal övezett Topkapi palot megtekintéséhez egy teljes nap sem elegendõ. Ne ácsorogjunk túl sokáig a katedrálishoz hasonló Grand Hall négy és fél tonnás kristálycsillárja alatt, mert akkor nem marad idõnk a Ceremonialra és a háremre, s még szemügyre sem vettük a 285 szoba barokk, rokokó bútorzatát, hátravan még a szultánok színarany trónusa, pompás ruhák, kék, vörös és rózsaszín porcelánok gyûjteménye, s a szemkápráztató drágakövekkel kirakott ékszerek és fegyverek sokasága. Közben lelkiismeret-furdalásunk lesz, hogy Constantin császár monumentális jerebatani víztározójának, és az Iszlám Múzeumnak még a környékén sem jártunk, nem sétahajóztunk végig a gazdag palotákkal szegélyezett Boszporuszon egészen a fekete-tengeri kijáratot õrzõ erõdig.