2024.03.29. - Auguszta

Marrakesh, a rózsaszínû város

Marrakesh, a rózsaszínû város
Az ezerévesnél régibb, mintegy egymilliós királyi város zöldben és rózsaszínben pompázik.

Marrakeshben rengeteg a gyönyörû kert, több tízezer pálmafa nyújt hûsítõ árnyat és minden ház, mecset, lakóház, szálloda (legyen az Sofitel vagy Sheraton) – rózsaszínû. A helyiek elmondása szerint azért nem fehérre festik a házaikat, hogy a szemüket kevésbé vakítsa a mindig ragyogó napsütés, kézenfekvõbbnek tûnik azonban az Atlaszban fellelhetõ építõipari alapanyag õsi használata.
bohócdoktor vizit szja 1%

Mindez már önmagában csodálatossá teszi ezt a nyüzsgõ nagyvárost, de történelmi látnivalókban sincs hiány. A medina (óváros) központjában találjuk a Ben Youssef-Medraszát, a mai egyetemek elõdjének is tekinthetõ Korán-iskolát. Nem messze tõle épült a XIX. század marokkói történelmének egyik fõ helyszíne, a Palais Bahia (Bahia palota). Páratlan szépségû, fafaragásokkal díszített termekben idézhetjük meg a Szultán nagyvezírjének, Ahmed ben Moussának mindennapjait. Néhány méterre a medinától, de már az újvárosban tornyosul a Koutoubia-mecset 1190-ben épített, 69 méter magas minaretje, minden marrakechi prospektus fõszereplõje. A mecset imatermében akár húszezren is imádkozhatnak egyszerre – a számítógép-vezérelt gépmüezzin hívószavára hallgatva. Sajnos csak mohamedánok látogathatják.

A Jemaa el-Fna lesz minden, Marrakeshbõl hazatért turista legelsõ és folyton visszatérõ beszédtémája, lázas izgalommal taglalva azt, amit sem verbálisan, sem képekkel jól illusztrálni nem lehet. A Jemaa el-Fna Észak-Afrika egyik legnagyobb bazárjának (ott szuknak hívják) az elõszobája, egy jókora tér, elválaszthatatlan attól. Az elsõ találkozás rendszerint megrendítõ. Az ember kibukkan egy utcából, sikátorból, és – mivel még csak az elején tart a „kapcsolat” – kissé megijed a mindenhonnan dörgõ doboktól, a hússütödék füstjétõl, a berberek táncától, a hangok, illatok, fények orgiájától, nem beszélve a kígyókról, majmokról, kuruzslókról; talán még Aladdin is dörzsölget valahol egy lámpát. Aztán már mosolyogva haladunk tovább, hogy beszippantson végre a forgatag, s hogy késõbb szabadulni se tudjunk innen. Egy egész nép kultúrája köszön vissza a szukban: a kézmûvesipar remekei akár egy fél négyzetméteres lyukban, akár egy légkondicinált szõnyegszalonban is megvásárolhatók. Itt mindenki vásárol és mindenki elad, valószínûleg Marrakechben mindenki kereskedõ. A visszajáróért elszalasztott fiúcska pedig mindenképp megtalál.

A Jemaa el-Fna és a szuk nem turistaattrakció és még csak nem is a bevásárló turizmus célpontja. Hanem szenvedély és soha el nem múló emlék, amit át kell élni, leírni csak próbálni lehet.

malév