
Területe 24 km². A sziget a kalózok kedvelt búvóhelye volt, akik több száz éven keresztül rejtették ide összerabolt zsákmányaikat, és közben kutatták szorgalmasan elõdeik hagyatékát. Edward Davis angol kalóz a XVII. század végén helyezte el itt elõször értékeit, ám hamarosan meghalt, így nem térhetett vissza értük. Davis példáját egészen a XIX. századig bezáróan többen is követték, például Benito Bonito portugál kalóz, aki 1819-ben Acapulco kirablása után rejtette itt el a város kincseit.
1823-ban, a Simón Bolívar elõl menekülõ gazdag spanyolok is itt szabadultak meg értékeiktõl, köztük egy ember nagyságú, színarany Madonna-szobortól. Az egyik legkitartóbb kincskeresõ a német August Gissler volt, aki 1889 és 1908 között a szigeten élt. Õ volt az elsõ és utolsó kormányzója a területnek. Gissler több, földalatti alagútrendszert hozott lére, amelyeket a számos földrengés ellenére még ma is be lehet járni.
A szigeten megfordulók persze számos térképet hagytak hátra maguk után, ami kincsvadászok hadát csábított oda a századfordulóra, ám igazi áttörést csak a fémdetektor feltalálása jelentett, amelynek segítségével 1932-ben már egy 1 millió dollár értékû aranyleletre bukkantak.
Ma azonban a sziget már egy védett nemzeti park, melyet 1997-ben a világörökség részévé nyilvánított az UNESCO. A turisták csak külön hatósági engedéllyel léphetnek a sziget területére, amit még aznap el is kell hagyniuk.
Robert Louis Stevenson regénye, a Kincses sziget itt játszódik. A szerzõ 1880-ban szerzett tudomást a helyrõl és az állítólagos limai kincsrõl.
A kiemelkedõen magas éves csapadéknak köszönhetõen egyedülálló esõerdei övezeti flóra és fauna jellemzi a szigetet. találhatók itt. páfrányok, bazídiumos gombák és lombosmohák.