Sokan mondják, hogy Görögország megismeréséhez kevés egy élet, és valószínûleg igazuk van. A rengeteg kisebb-nagyobb sziget mind egy külön világ, és akkor még nem szóltunk a szárazföld szinte megszámlálhatatlan nevezetességérõl. Mi egy hajóút során néhány szigetet látogattunk meg, és megnéztünk pár fontos történelmi emléket a szárazföldön - ennyire tellett a pár napból. Kalandvágyó magyarok kis csoportja gyülekezett egy csütörtök délután a Ferihegyi repülõtéren. 
Úszó szálloda
Szóval tudtuk, hogy méretes jármû lesz négy napig az otthonunk, de amikor másnap reggel Athén kikötõjében, Pireuszban megláttuk a Perlát, megdöbbentõ volt a nagysága! És megdöbbentõ volt a rengeteg ember is, akik mind a hajóra akartak feljutni. Németek, oroszok, indiaiak, japánok, angolok, hollandok, és ki tudja, hányféle náció tagjai várták a becsekkolást. Idegenvezetõnk, Judit, már a sokadik csoportot viszi hajózni, rutinosan terelget bennünket. Átmegyünk a repülõtereken megszokott fémdetektoros kapun, csomagjainkat átvilágítják, majd útlevelünk helyett kapunk egy plasztikkártyát. Amíg a hajón vagyunk, ezzel igazoljuk magunkat, ezzel vásárolhatunk, játszhatunk, a kikötõkben ezzel megyünk ki, és jövünk vissza.
A kártyán a kabinszám is rajta van, már csak meg kell találni. A személyzet szerencsére roppant segítõkész, ez egyébként az egész hajóútra jellemzõ. A kabin nem egy táncterem, az egész nem több, mint tíz-tizenkét négyzetmétert. Ebben van két ágy, egy szekrény, egy kis asztal tükörrel, és egy "fürdõszoba". Az idézõjel itt különösen indokolt, mert a mosdókagylót, a vécét és a zuhanyozót egy négyzetméteren oldották meg. A luxust - és a "hajófílinget" - egy rézkeretes, kerek ablak növeli.
Be- és kipakolás után megbeszélésre vár bennünket Judit. Elmondja, hogy vegyük komolyan az indulási idõpontokat, mert a hajó nem vár senkire. Ezért mindig legyen nálunk bankkártya és fényképezõgép. A fényképezõgép arra kell, hogy meg tudjuk örökíteni a kikötõbõl kifutó hajót, a kártyával pedig fizethetjük az utolérés költségeit. Megtudjuk azt is, hogy a reggeli-ebéd-vacsora szentháromság mellett van tízórai és uzsonna is, sõt akik éjfélkor még ébren vannak, azok akkor is kapnak némi harapnivalót.
Megbeszéljük a fakultatív kirándulásokat is. Ezek fejenként 40-60 euróba kerülnek, és többségükre nem éri meg befizetni, mert ugyanazt egyénileg, vagy kiscsoportosan ingyen is meg lehet csinálni. Kivétel csak Ephesos, ahová busszal kell menni, és ezt az ókor csodát nem szabad kihagyni. Száz euróért lehet "all inclusive" ellátást venni, ami a hajón korlátlan italfogyasztást tesz lehetõvé. (Némi megkötéssel, mert nem érvényes minden italra, és egyszerre csak egyet adnak, azaz nem keverhetünk vodkás narancslét magunknak, mert amíg van a vodkából, addig nem kapunk narancslét.) Végül megbeszéljük a borravalót, amelyet a hajóstársaság utasonként 20 euróban állapított meg, és arra, aki az induláskor nem tiltakozik ellene, elõzékenyen rá is terhel.
Mire végzünk a megbeszéléssel, kezdõdik az ebéd. Sült- és fõtt húsok, zöldségek, tészták, gyümölcsök várják az utasokat, mindenki annyit eszik, amennyit akar, vagy amennyit bír. A vízen kívül minden italért fizetni kell, az árszínvonal a jó középkategóriás éttermeknek felel meg, egy üveg bor például harminc euró.
Nagyutazas