A félmillió lakosú, mediterrán éghajlatú Antalya a Török Riviéra fõvárosa. Gyönyörû tengerpart, temérdek látnivaló, nyüzsgõ élet és bazárok teszik felejthetetlenné a látogatást. Klímája miatt igazán szeptemberben a legkellemesebb itt nyaralni, a levegõ ilyenkor már kevésbé párás, de még meleg. A törökök rendkívül vendégszeretõek, nem árt azonban észben tartani, hogy muzulmán országban járunk, ne bosszantsuk fel õket túlzottan lenge öltözettel, nyilvános alkoholfogyasztással, vagy azzal, hogy disznóhúst rendelünk az étteremben. 
A strandolást megunva, vagy az este közeledtével rengeteg programlehetõség adódik. Bár a helyi közlekedés egész kiszámítható, nagyobb távolságokra érdemes lehet autót bérelni. Ebben az esetben két dologra kell nagyon figyelni: a kocsit általában majdnem teljesen üres tankkal adják át, a közlekedési és vezetési kultúra pedig nemigen köthetõ bármely, általunk is alkalmazott szabályhoz.
Aki természeti szépségekre vágyik, induljon észak-kelet felé, erre sziklás hegyoldalakat, forrásokat, vízeséseket, majd tavakat és erdõket lehet megcsodálni. A Phaselis Nemzeti Park szintén megér egy kirándulást, a hegyekben pedig lehetõség van dzsipszafarira, illetve a Tauruson raftingolásra. A Kaleici-nek nevezett óvárosba tucatnyi ókori maradvány és rom, törökfürdõ, világítótorony, kikötõ, na és persze éttermek, kávézók csábítják a turistákat; ezt a részt a 130-ban emelt háromívû, faragott márvánnyal díszített Hadrianus-kapun át érdemes megközelíteni.
Antalyától keletre található Perge, a 3500 éves romok közt a mozaikkal borított régi utcákon járva tekinthetõ meg az ókori tornaterem, nyilvános fürdõ és piactér.
Kissé megterheli a pénztárcát, de maradandó élményt nyújt a Mavi Yolculuk, vagyis a kék út; a fából készült hajó, a gulett egy hét alatt végigjárja a Földközi-tenger városkáit. Apropó, pénztárca: a török kereskedõk és vendéglátók értik a dolgukat, rábeszélésben verhetetlenek, viszont elvárják, hogy a kedves vevõ alkudjon, tegye hát bátran.