Csorvás város Békés megyében, a 47-es számú fõút mellett, az orosházi kistérségben helyezkedik el. Szabályos alaprajzú, kertes beépítésû település, amely a történelem folyamán háromszor épült újjá. Elsõ írásos említése 1217-bõl való.
A „mai” Csorvás 1857. december 3-án lett újra önálló település. Fejlõdését az akkor több nemzetiségû – magyar, szlovák, román – lakosság tehetsége és szorgalma, valamint kiváló termõföldje alapozta meg. Ebben az idõben a gazdálkodást a búza-, kukoricatermesztés, a sertés- és szarvasmarha-tenyésztés jellemezte.
Az Egyesített Szociális Intézmény a helyi és térségben élõ rászorultaknak teljeskörû alap és szakosított szolgáltatást nyújt. A sérült emberek támaszt találnak az autisták részére épült lakóotthonban, valamint a mozgáskorlátozottak részére 2005-ben átadott lakóotthonban.
A fiatalok életkezdését segítik az ifjúsági garzonlakások a Fecskeházban. A kommunális szolgáltatásokat a Csorvási Szolgáltató Nonprofit Kft. nyújtja. Élénk a sportélet, a nõi kézilabda, a labdarúgás, a karate és a sakk szakosztály sok fiatalt foglalkoztat. Csorvásnak kiépült városközpontja van. A Szabadság tér körül egymás mellett három templom (katolikus, evangélikus, református) és egy imaház várja a lelki támaszra vágyókat. A település történelmét jellemzõ képzõmûvészeti alkotások díszítik a központi parkot.
A látnivalók közül kiemelkedik a Millenniumi díszkút, Sztojanovics Szilárd nemzetõrkapitány bronz szoborportréja, valamint a Trianoni emlékmû, I. és II. világháborús emlékmû. Az érdeklõdõket visszatérõ rendezvények várják. Februárban a Szlovák Hagyományõrzõ Disznótoros rendezvény, márciusban Bartók Bélára emlékezve rendezik meg a Nemzetközi Népzenei Fesztivált. Június hónapban kézi aratóversenyt, hagyományos cséplési bemutatót rendezünk. Július végén a Nemzetközi Lakodalmas és Gasztronómia Napokra várjuk vendégeinket és az érdeklõdõket. 2005. július elsejei várossá válásunk óta még nagyobb lendülettel dolgozunk saját településünk és a térség felemelkedéséért.
Idegenforgalmi szempontból a leghíresebb, településünk kiemelten védett természeti értéke az idõszámítás elõtti mintegy 8 ezer évvel ezelõtti jégkorszak után kialakult, azóta eltûnt tajga és erdõs sztyepp növényzetének utolsó maradványa az erdélyi hérics (Adonis transsylvanica), melynek 4-500 példányos populációja található meg településünk külterületén.
A növényritkaságról neveztük el a 2008-ban épült, teljeskörûen akadálymentesített Hérics Szálló és Konferencia Központunkat, mely a gyopárosi gyógy- és élményfürdõ szomszédságában található.
Szállónk teljeskörûen akadálymentesített, mely sérült személyek, ifjúsági csoportok, osztályok, családok, baráti társaságok, valamint egyéni turisták számára is kényelmes pihenést nyújt, 10 szobájával (2 db kétágyas, 8 db háromágyas), 28 férõhellyel. Konferenciatermünk alkalmas kisebb-nagyobb rendezvények, konferenciák, tréningek, árubemutatók, állófogadások, oktatások, kiállítások lebonyolítására maximum 70-80 fõig.
Helyi védelem alatt álló építészeti értékeink közül kiemelkedik a Városháza épülete (1912-ben községháza céljára épült középület, a település arculatának egyik meghatározó épülete), a Rudolf majori kastély (1925-28 között Gróf Wenckheim Rudolf vadászkastélynak építtette, majd állandó lakója gróf Wenckheim Matild lett 1945-ig, azóta több funkciója volt. Jelenleg a helyi termelõszövetkezet gondozásában áll, fõként szálláshelyként hasznosítják.), a Károly-majori magtárépület (az 1890-es évek körül valószínûleg Ybl Miklós tervei alapján építették. Érdekessége, hogy a tetõszerkezetét egyik legértékesebb fafajtából, vörös fenyõbõl készítették.
Befogadóképessége 20 vagon termény. Innen indult az egykori kisvasút. A major tulajdonosa gróf Wenckheim Károly volt, akinek a sírja, az egykori kastély parkjában található. A síremlék 1934-ben készült, Horváth Adorján alkotása, a fekete márvány korpusz.); a Rákóczi utca 34. sz. alatti Malomépület (Ez volt a település elsõ komoly ipari üzeme, 240 q/nap kapacitással mûködött, 14 embernek adott munkát, 120 lóerõs gõzgép hajtotta. Alapterülete 494 négyzetméter.); a Bajcsy-Zsilinszky u. 3. sz. alatti Malomépület (1920-22 között épült, gróf Wenckheim Matild tulajdona volt. Alapterülete 390 m2, épületszerkezete hasonló a Rákóczi utcai malomhoz. A darálója diesel-motor meghajtású, kapacitása 200 q/nap volt.); az Általános Mûvelõdési Központ (1990-ben épült, de már a 21. század építészeti stílusát idézi. Az épületben mûködik könyvtár, mozi, színházterem és iskola.)
