A várost 1761-ben alapította a közeli Líva-oázisban élõ Jász-törzs, s 1769-ben maguk a törzs vezetõi is ide helyezték át székhelyüket a közeli al-Dzsivából.
Abu-Dzabi történelmét a 19. század folyamán a szomszédos törzsekkel folytatott hadakozás jellemezte, s az állandósuló viszályok következményeként a város számottevõen nem is fejlõdött, a 20. század elején mindössze 6000 lakosa volt. Ugyanakkor egyre növekedett a brit befolyás, és az abu-dzabi emír, Zajd ibn Halífa (uralkodott 1855–1908) 1892-ben Nagy-Britannia protektorátusa alá helyezte emírségét.
A város életében nagy változást hozott 1958, amikor felfedezték a közelben rejlõ hatalmas kõolajmezõket, amelyeknek 1962-ben megindult kitermelése rendkívül gazdaggá tette az emírséget, és magát a várost is. A kezdeti idõkben, Sahbút bin Szultán konzervativizmussal jellemezhetõ uralkodása (1928–1966) alatt az életszínvonal még csak lassú ütemben emelkedett, az 1966-ban trónra került Zájed uralkodása alatt azonban megindult Abu-Dzabi rohamléptékû felvirágzása. A kõolaj-kitermelésbõl befolyó jövedelemnek köszönhetõen az 1966-ban még csak 20 ezres lakosú városkából a 20. század utolsó negyedében kiépült a ma ismert, korszerû infrastruktúrájú Abu-Dzabi, a térség egyik ipari-gazdasági központja, saját nemzetközi repülõtérrel.
1971-ig a britek kivonták csapataikat a térségbõl, s Abu-Dzabi 1971 decemberében az immár független Egyesült Arab Emírségek ideiglenes fõvárosa lett. Itt kaptak helyet az államszövetség kormányzati szervei, de Abu-Dzabi fõvárosi státusát ötévenként újítják meg, s különféle tervek ismertek Dubaj és el-Ajn fõvárossá fejlesztésérõl is.
