Málta csupán néhány éve jelent meg az utazási irodák prospektusaiban. Az idén már mintegy 5000 honfitársuk látogatja meg ezt a Budapest méretû országot. A terület tulajdonképpen három földdarab, Málta a fõsziget, Gozo a kistestvér, Comino a szinte lakatlan, kedvelt kirándulóhely. Málta egy évben csaknem másfél millió turistát fogad, mégis misztikum lengi körül. Okkal. Merthogy Málta nem a szokásos tengerparti nyaralóhely aranysárga homokkal. 
Ami Máltán egyedi és megismételhetetlen, az a történelme és öröksége. Nem sokan tudják, hogy idõszámításunk elõtt 5000 évvel Máltán már templomok épültek, amelyek építészeti megoldásai, esztétikuma és csillagászati utalásai lenyûgözõek. Máltán természetesen találni római emlékeket, a nyelv a kora középkori arab idõk nyomait viseli, de a máltaiak a lovagrendre a legbüszkébbek. Szent János lovagjai a Szentföldrõl jövet 1530-ban telepedtek le Máltán. Pazar várost építettek, amely nagyrészt a mai napig épen maradt. A lovagok 1565-ben megvédték új hazájukat a török szultán csapataitól, a hódítók elvonulása azóta nemzeti ünnepnap. A középkori templomok, paloták, kórházak az ország fõ látványosságai, olyannyira, hogy a turista ámulatában elfelejti szokásos tengerparti-napozós terveit.
Néhány száz évre rá Napoleon ölébe hullott az ország, majd jó 150 évig az angolok kormányozták. Mindenki otthagyott valamit kultúrájából, nyelvébõl, jogrendszerébõl. Talán leginkább az angolok, akik 1974-ben mondtak végleg búcsút a szigetnek. Ma a máltai hol angolul, hol máltaiul szól ismerõseihez, de az is lehet, hogy mondat közben vált az egyik nyelvrõl a másikra. A feliratok, a hivatalos iratok angolul (is) fogalmazódnak - a máltaiak nem gyûlölik a volt gyarmattartót. Az angolok pedig nem tartották jó sorban ezt az elsüllyeszthetetlen "anyahajót", amely a második világháborúban nagy szolgálatot tett a szövetségeseknek. Otthagyták viszont a jól szervezett közigazgatást, a jogrendszert és a világnyelvet. Nem jön ez rosszul manapság.
Málta velünk együtt lett EU tag, de Málta nem esett át rendszerváltáson. Ezért aztán hozzánk képest visszafogottabbak az indulatok. Inkább a turizmus fejlõdésében bíznak, megépítették a nagy turistahajókat is fogadni tudó kikötõt, jönnek is a fél városnyi kolosszusok. - Málta nem mondható diverzifikált gazdaságnak, a nemzeti jövedelem 37%-a származik turizmusból és egyetlen francia cég adja az export 40%-át. Az EU-tól sok pénzt kapnak infrastruktúrára, utakra - van elég betömni való kátyú, bár havat sosem látnak.
A turisták java részét az angol látogatók adják, nem igazán a sörivó, randalírozó fajta, inkább az idõsebb, csendesebb, mûvészetkedvelõ utazók. A máltai kormány ebben az irányban, a városlátogató, konferencia-résztvevõ turizmus fejlesztésében látja a jövõt. Máltán nem magasak az árak, sokkal több turista talán nem is férne el egykönnyen, inkább az utószezonban és több szolgáltatással növelnék a bevételeket.
Málta még Krétánál is délebbre fekszik, nyáron dönget a meleg, még a szeptember is forró és párás lehet. Október, akár november és a tavaszi hónapok az igazán kellemesek. Az elõ- vagy utószezoni látogatás a legkellemesebb.
Félreértés ne essék: Máltán is lehet nyaralgatni, barnulni, leégni - a napon is meg anyagilag is. Akad jó szálloda, elegáns vendéglõ, vizisí, viziejtõernyõ, szórakozóhely, olasz fagylalt, sült hal krumplival, korzó, azaz minden, ami egy tengerparti vakációhoz szükséges.
Mégis Málta más. A világ egyik legszebb öble körül a számtalan mûemlék, az egységes stílusú város páratlan élményt nyújt. A máltai konyha -ha éppen úgy fogja ki az ember- emlékezetes pillanatokat szerez. Málta a korok, kultúrák, bõrszínek, nyelvek, ízek egyvelege; van mivel idõt tölteni napozás után...
Málta nem sportnagyhatalom. Az esti séta közben azonban a nép önfeledten merül be annak a sportágnak bámulatába, amelynek képviselõi világversenyre soha nem jutnak el. Lassú csatárok, amatõr kapusok, de a lelkesedés vitathatatlan. Ez a máltai vizilabda.
Málta kelet és nyugat, észak és dél tengeri keresztezõdésében - nem akármilyen vakáció.
Simonyi Tamás