2020.12.05. - Vilma

Lelkes Miklós: Balatonlelle

A nagy víztükrön ott pezsgett, bejárta
boldogság bájos-bolond tündértánca,
bohócdoktor vizit szja 1%

A nagy víztükrön ott pezsgett, bejárta
boldogság bájos-bolond tündértánca,

míg szegletén ámuló partközelnek
hínár-erdõk árnyfoltja sötétebb lett.

Át-átnézett túlról kíváncsi Éden,
s kezében hegy volt, álmos szilvakéken.

Csobbant egy-egy hal, aztán újra csend lett.
Csodálkozó csend halk csengõi csengtek.

Víz, ég, felhõ, fénytánc, ígérõ álom, -
Szépségekbõl felépült múlt-világom!

Csobbant egy hal, késként a vízbe vágott,
kettészelt égõ-ezüst pikkelyálmot,

de - akkor még - újraforrott az álom
úszó, tükrös aranytánc-ragyogáson.

Csónak csobbant, hulltak a csengõ cseppek,
s csillagszikráik új csendért esengtek.

A táj Szépsége, az a meg nem értett,
hajtott elõttünk akkor fejet, térdet.

Láttuk s nem láttuk...Kigyúlt ég-szavakban
mégis ott volt koronás Láthatatlan,

gyönyörû álarc, gyönyörû bújocska,
villanó íven fecskeszárnyak csókja,

a rét, melyet múlón-örök Idõnek
virágszín-hangokból a tücskök szõnek,

s egy vitorlás - víz, ég, dal vitte ékszer -
fehérsége akkor szívünkig ért el...